Nyolcvanezer sebespisztráng-ikrában indult meg az élet a Szalajka-völgyben

A szokatlanul meleg időjárás – az elmúlt decemberben ritkán voltak fagyok, ám előfordultak tíz Celsius-fok fölötti hőmérsékletek is – miatt a mostani szezonban később kezdődött a pisztrángok szaporítása Szilvásváradon. A karácsony előtti napokban azonban már így is nyolcvanezer sebes pisztráng ikrában indult meg az élet a telep keltetőjében. Sáfrány Lászlóéknál ugyanúgy folyt a munka, mint több évtizeddel korábban, emlékeztet is egy 1984-es cikkre, amelyen épp a pisztrángfejést mutatták be a fotósnak. A keltetőből 1977-ben is jelent meg fotó az akkori Népújságban, az ikrákkal akkor is ugyanolyan óvatosan bántak, mint manapság.

Mint Sáfrány László elmondta, a sebes pisztrángok három-négy éves korukra lesznek ivarérettek. Szaporodásuk rendszerint decemberben indul, most is december első napjaiban tettek próbát az ikrák fejésével, de mivel nem volt elég hideg, ami megindította volna az ikrák érését, így csak később kezdődött a tényleges munka. De­cember 21-én is még inkább a kisebb példányok adtak ikrát és haltejet, és kerültek át egy másik medencébe, míg a nagyobbak az eredménytelen hassimogatás után mentek vissza eredeti helyükre.

A tavakból kimert nőstények érett ikráit egy kis tálba fejték, majd egy nagyobb tálba gyűjtötték, ha pedig hím következett a sorban, a haltej közvetlenül utóbbiba került. Az ikrák azonnal megtermékenyülnek, s ha elegendő gyűlt össze belőlük, vitték is a keltetőbe, ahol egy gyors teszttel kiszűrték közülük azokat, amelyekben nem indult meg az élet. Ami esetleg még a többi között maradt, azt a keltetőkeretből válogatták ki egyesével, szigorúan huszonnégy órán belül. Az ezután elpusztuló ikrákat csak tizenhat nap elteltével vehetik ki a többi közül, a szempontok megjelenéséig ugyanis nagyon érzékenyek, nem szabad mozgatni őket. Azután mindennap kiválogatják az elpusztult ikrákat, nehogy valamilyen fertőzés gócpontjai legyenek.

– A kis halak harminckét-harminchárom nap után kelnek ki, ekkor még a kis lárvák két hétig csak a szikzacskójukból táplálkoznak, majd csak ezután lesznek képesek a természetes táplálékot vagy a tápot is megemészteni. Megtanulnak enni és ahogyan nőnek, egyre nagyobb méretű táppal tudjuk etetni őket – mondta Sáfrány László.

A víz mennyisége hatással van a telep életére is. A tavalyi évben nem volt rá panasz, ezúttal is volt belőle bőven a keltetőben is. Ám aszályosabb években, ha kevesebb vizet adnak a források, kevesebb ivadékot is tudnak a keltetőből a nevelő tavakba áthelyezni. A halak oxigénigénye a tizenöt-húsz dekagrammos tömeg elérése után nagyságrendileg növekszik.

Mint Sáfrány László elmondta, a Szalajka-patak kis víznek számít, horgász szempontból klasszikus értelemben vett pisztrángos víz Magyarországon nincs is úgy, mint más országokban. A sebes pisztráng tömege elérheti a három-négy kilogrammot, a tenyészállatoké a tíz kilót is, de a két-három kilósak már szép példányok.

A telepen nincsenek szülőpárok, a tenyészhalakat küllem alapján választják ki. A lényeg az, hogy az állományt nem keverik idegen halakkal, nem telepítenek ide máshonnan pisztrángot. A húskihozatalnál a legfontosabb az állomány rendben tartása, az esetleges beltenyészet a hidegvérű állatoknál nem okoz olyan súlyos problémát, mint a melegvérűeknél. A több ezer tonnás termelést produkáló országokban a húsz-harminc éves tenyészállomány, ahová nem vittek be külső halat, nagy értéknek számít.

A természetben kevesebb az esélyük

A sebes pisztrángok jelen vannak a természetben is, ott egyébként az ikrák egy-másfél százalékából fejlődik ki hal, míg a telepen hetven százalékukból lesz felnőtt hal. A Szalajka-patakban önfenntartó populációjuk van, az uniós eredetvédelemnek is ez az egyik alapja, hiszen ide még nem került be idegen hal, a sebes pisztráng őshonos a völgyben. A vadon élők egyedszámát a víz mellett a táplálék mennyisége is korlátozza, a hegyi patakok nem gazdagok táplálékban. A pisztrángok ragadozók, a vízbe kerülő rovarokkal, rákokkal táplálkoznak. Amennyire a természetnek szüksége van közülük, annyi marad életben, az ember beavatkozásával csak felborítaná az életközösség egyensúlyát. A Szalajka-patakban a pisztráng áll a vízi életközösség táplálékpiramisának csúcsán.