Négy gyermeket akart a vámosgyörki pár, mégis hat testvér lett belőle

Amikor megérkeztünk a családhoz, a három baba éppen aludt. Szüleik, Flaskó József és Flaskóné Szécsi Katalin csendben kísértek ágyukhoz, hogy megnézhessük őket. Hamarosan körénk sereglettek a nagyobb gyermekeik is, a harmadik osztályos József, az ősztől iskolába járó Levente és a szintén óvodás Tamara. A három idősebb testvér születése óta szépen felújított lakásrészbe vonultunk vissza beszélgetni. 
Négy gyermeket terveztünk, sosem gondoltam volna, hogy ikreim lesznek – mondta mosolyogva Flaskóné Szécsi Katalin. – A közeli rokonságban ez még nem fordult elő. Az ultrahangos vizsgálat először két gyermeket állapított meg, de a következő alkalommal már azt közölték, három kisbabát várok. Nagyon örültünk a hírnek, s bár teljesen újra kell tervezni az életünket, a boldogságunk sokkal nagyobb, mint a megoldandó feladatok gondja. A várandósság alatt jól éreztem magam, a vége volt kicsit nehezebb. A szüléshez egy hétfői napon kellett volna Budapestre befeküdnöm, de oda már nem jutottunk el, előtte szombaton hajnalban úgy döntöttek a babák, hogy a világra jönnek a gyöngyösi kórházban. Ott is nyugodt voltam, tudtam, hogy jó kezekben vagyok, azért is választottam orvosomnak dr. Hrabár Jenő szülész-nőgyógyász főorvost – emlékezett vissza az édesanya.– A születésük után öt napig Budapesten voltak a babák, majd Egerbe hozták őket. Közben pozitív lett a PCR-tesztem, itthon voltam karanténban, és csak másfél hét múlva tudtam először bemenni hozzájuk. A fiúkat addig nem is láttam, csupán fényképről, mert amikor megszülettek, légzéssegítőre volt szükségük, csak a kislányt tudtam magamhoz vonni. Végül az utolsó nyolc napra már befeküdhettem mindhármukhoz az egri kórházba, és február 15-én együtt jöttünk haza – részletezte Flaskóné Szécsi Katalin. 
Az édesanya elmondta, hogy hat gyerek mellett bizony mozgalmasan telik egy nap. Reggel hatkor kezdődik a babák etetése, aztán kelti a nagyobbakat, akik indulnak iskolába, óvodába. Az édesapa két műszakban dolgozik Jászárokszálláson, ha délutános, akkor ő viszi és hozza őket, ám ha délelőttös, akkor az édesanya kíséri a gyerekeket. Addig az anyai nagymama van otthon a picikkel. 
Nagyon igaz a vicces mondás, amely szerint, mire a hármasikreknél az utolsó babával is befejezem az etetést, büfiztetést, pelenkázást, kezdhetem elölről – nevetett Flaskóné Szécsi Katalin. – Másfél hét után azonban beállt a napi ritmus. Édesanyámon kívül a sógornőm is sokat segít, főleg a fürdetésnél. Olyankor van, aki vetkőztet, a másik fürdet, a harmadik öltöztet, utána mindhárman etetünk. A harmadikos József fiam is közreműködik az etetésben, tisztába is tudja tenni a kistestvéreit. Ő már Tamaránál is sokat segített. A még óvodás Levente is ügyes már, Tamara pedig ilyenkor simogatja a kistestvére hátát – dicsérte gyermekit az édesanya. Flaskó József elmesélte, hogy az éjszakák már nehezebben telnek, mert az anyósa az esti etetés után hazamegy. 
Ha a feleségem nem boldogul egyedül, én is felkelek, bár amikor délelőttös vagyok, fél ötkor már munkába kell indulnom. Ha a hajnal háromórai etetésnél segítséget kér a nejem, utána már le se kell feküdnöm. Ilyenkor azonban általában próbálja egyedül megoldani a helyzetet, hogy pihentebben mehessek dolgozni. Amikor délutános vagyok, többször felkölt, és szívesen látom el vele együtt a babákat – mondta az édesapa, majd a jövő feladatairól is beszélt.– Bővíteni kell a lakást, erre a családi otthonteremtési kedvezményt szeretnénk igényelni. A telken hátrafelé tudunk a házhoz hozzáépíteni még három-négy szobát, ha nem is túl nagyokat. Így, mivel lányok és fiúk vegyesen vannak, mindenképpen kellenek a külön helyiségek. Nagyobb kocsira is szükségünk van, egy kilencszemélyeset kell vásárolnunk, kisebbel nem tudunk együtt menni sehová. Nagyon örültünk, hogy a helyi önkormányzat tűzifával segített bennünket, a munkahelyemtől pedig nagyon sok pelenkát kaptunk. A védőnő intézi, hogy az egyik pelenkagyártó cég fél évig támogassa a családunkat. Ránk is fér, hiszen pelenkából mintegy harminc darab elfogy egy nap, csak az jó ötezer forintba kerül, a popsitörlőről és egyebekről már nem is beszélve – sorolta Flaskó József. 
Az édesanya arról is beszélt, hogy az igazán különleges helyzet akkor áll elő, ha kicsik már menni tudnak. – Nem lesz egyszerű szemmel tartani, utolérni a hat gyermeket egyszerre, de azt vallom, sosem szabad idegeskedni. A nyugtalanságot a kicsik is átveszik, és akkor nyűgösebbek, sírósabbak. Én mindig igyekszem lazán venni az akadályokat, másképp ezt nem is lehetne csinálni. Elégedettek vagyunk, hogy ilyen nagyra bővült a család, még ha kikapcsolódásra nincs is idő. A gyógyszertáron és a bolton kívül még nem voltunk sehol, de ha nagyobbak lesznek a gyerekek, eljön az ideje a kirándulásnak is – fogalmazott Flaskóné Szécsi Katalin.