Elődeik hitére, teljesítményére emlékeztek Mikófalván

Május 15-én emlékeztek meg arról Mikófalván, hogy száz évvel ezelőtt nagy vállalkozásba kezdett a faluközösség, s passiójátékokat rendeztek. Az előadásra környékbeliek, de az abasári passió társulatának tagjai is kíváncsiak voltak. Az iskola udvarán felállított színpadon előbb a helyi óvodába járó gyerekek szavaltak vallási témájú verset, s énekeltek is, majd a mikófalvi néptáncosok adtak elő több koreográfiát. Fónagy Gergely polgármester fölidézte a passiójáték történetét, Horváth László országgyűlési képviselő pedig köszönetet mondott azoknak, akik létrehozták az előadást. Dicsérte a száz évvel ezelőtti gondolatot, a bátorságot, az akkori összefogást, az elkötelezettséget és a hitet, példát kell venni az ő akaratukról és munkájukról, meríteni belőle, és ezekben növekedni. 

A passiót a Gyöngyösi Játékszín mutatta be, két felvonásban. Gyurosovits Petheő Csilla, a Gyöngyösi Játékszín rendezője, vezetője elmondta, ez volt az első passiójátékunk, kimondottan Antal Erzsébet mikófalvi képviselő, szervező felkérésére készítették el. A műfaj nem állt közel hozzájuk, de ez egy olyan történet, amelyre – ha egyszer eléri az embert – botorság lenne nemet mondani. Amikor igent mondtak, a pandémia miatt nem is tudták, hogyan lesznek a próbák, s időközben sok akadály fölmerült, számos szereplőváltás volt fél év alatt. Isteni csoda, hogy létrejöhetett az előadás, de minden a helyére került, s reméli, tetszett a nézőknek. 

– Megszerettük az előadást, és szívesen elvisszük máshová is (vagy szívesen bemutatnák például Gyöngyösön, az Orczy-kertben). A vendégszereplőkkel is összeszoktunk, megszerettük egymást, könnyedebben fog menni a próba, a kapcsolattartás is. Amatőr társulat vagyunk, amit meg lehetett tenni, megtettük, mindenki a legjobbat hozta ki magából. Nálunk az első az, hogy az ember a szívét-lelkét beletegye. Mindenki beletette, büszke vagyok a csapatomra – fejtette ki Gyurosovits Petheő Csilla, aki szerint rengeteg munka van a produkcióban. Az egyéni szövegtanuláson, karakterépítésen túl különleges volt az előadás összeállítása. A vírushelyzeten kívül zárva volt a művelődési ház is, ahol próbálni szoktak, több vendégük pedig az ország túlvégéből (Szombathely, Bicske, a főváros, de voltak ózdi, bekölcei szereplők is) érkezett. A szövegezés online zajlott, közös próbát 5-6-szor tartottak, akkor egész napon át. 

A rendező elmondta, tavaly nyáron az eredeti előadás százéves forgatókönyvét kapta meg, amelyet újragépelt. Hatalmas mennyiségű szöveg volt, le­galább száz szereplőre írva, míg ma húsz embert is nehéz összeszedni egy előadásra, Mikófalván 32-en voltak.

Eleve ezek miatt próbálta leszűkíteni, feszesebbre húzni az előadást, ugyanakkor bővítette is három jelenettel. Júdás vajúdásához szerinte kellett az árny, a kísértés, a belső konfliktus megjelenítése, ezt írta bele. Belekerült Pilátus feleségének jelenete, illetve Mária Magdolna sem szokott szerepelni, de szerinte ő tükrözi híven Jézus emberi oldalát. 

Gyurosovits Petheő Csilla hozzátette, egy ekkora társulatban nem szoktak beszélgetni egymás vallásosságáról, nézeteiről. Ez azonban olyan téma volt, amiről elbeszélgettek. Vannak köztük vallásosak és vannak, akik keresik az útjukat, ezt megpróbálták beépíteni az előadásba. Mindenki kihívásnak és megtiszteltetésnek tartotta a feladatot. 

Az előadásban nem voltak hatalmas díszletek, mint az eredetiben, a kosztümökön, néhány kelléken kívül paravánokkal illusztrálták a helyszíneket. A játékszín vezetője szerint a díszlettel vannak nehézségeik, mert ma az amatőr színjátszók mögött nem áll senki. Ők maguk díszleteznek, intézik a hangot, a fényt. Mivel a társulat 80 százalékban nőkből áll, így a fő szempont az, hogy mi az, ami tud látványos lenni, de könnyű cserélni, vinni. Tekintettel kell lenniük az előadás gazdasági részére is. 

A társulat vezetője reméli, a környéken bemutatkozhatnak majd más oldalukról is, főként kávéházi kabarékat adnak elő, de a Katyi című film alapján készült egy saját átiratú kisoperettjük, ezt szeretnék majd felújítani.