Fergeteges Lajtha-gálát tartottak ezzel a címmel: Víg Eger körül van kerítve (galéria)

A Lajtha László Néptáncegyüttes kicsivel több, mint ötven esztendeje őrzi a hagyományt. Változatos története során a magyarországi és erdélyi folklórt idézte fel, s volt idő, amikor táncszínházi irányba is elkalandozott. Most másfél évtizede Bécsi Gyula vezetése alatt rangos közreműködők a városi ünnepségeknek, találkozóknak. Gyula bácsi nagy fegyelemmel és következetességgel oktatja a fiatalokat, de közben megtartotta az „őstáncosokat” is. Van már a csoportban néhány nyugdíjaskorú, de fürge tag is. 

A megyei művelődési központ egykori csoportja a saját lábára állt, külön próbahelyen működik, s most a Covid alatt is kitartott. Annak, hogy élnek, és igenis támogatható és közönségre érdemes az együttes, a legjobb bizonyítéka volt a Víg Eger körül van kerítve címmel megtartott gála is, ez május 29-én volt a Gárdonyi Géza Színházban. 

Busai Zsuzsanna és Busai Norbert voltak a segítői az együttes művészeti vezetőjének, Bécsi Gyulának, aki az eltelt másfél évtized alatt vezetőként és koreográfusként is nagy utat tett meg. Kollégái ösztönzésére maga is gyűjtött, és segítőket vont be a környék palóc néptáncos hagyományának felkutatásában. Ezen a gálaesten a mikófalvi, szilvásváradi, andornaktályai, egercsehi, recski még őrzött táncdallamokat és lépéseket mutatták meg nekünk. 

A félszáz felnőtt tagot és egy tucatnyi fiatalt egybegyűjtő csapat a megújult és egységes arculatot felmutató Gajdos együttes és három szólóénekes produkcióira támaszkodhatott. Pozsik Joachimné Róza néni, aki nemcsak énekes, hanem maga is adatközlő, az egercsehi summás- és bányászdalok tolmácsolásában jeleskedett.

Megrendítő volt a Kötelék című blokk, melyben az anya-lánya kapcsolatot idézte fel Fekete Bori népdalénekessel. A másik szólista Szoboszlai Balázs, aki a tarnaleleszi Feri bácsi nótáival és mikófalvi, egri boros nótákkal ismertette meg a közönséget. A publikum megcsodálhatta az egerszóláti, egerbocsi karikázó üdeségét, a fedémesi gyermekjátékokat vagy a Piros mama emlékére készült egerbocsi táncrekonstrukciót. 

A gála siroki furulyajátékkal és egy, a közönséggel közösen elénekelt boros nótával ért véget. A táncosok, amikor dicsértem az értékmentő alázatot, azt nyilatkozták: „Nemcsak elfogadtuk a Busai házaspár ajánlatát, hogy saját tájegységünk táncait adjuk elő, hanem egyenesen imádjuk ezt!”