Az egri pszichiáter szerint segítséget kérni nem gyengeség, sokkal inkább erőre vall

– Hogyan született meg a legújabb könyve?
– Már régóta gondolkodtam a megírásán, sok évnyi anyag gyűlt össze. Akkor döntöttem el, hogy közreadom, amikor a kliensek mondták , hogy  jó lenne megosztani a történeteket azért, hogy mások is lássák: nagyon súlyos traumákból is fel lehet gyógyulni. Hitelesebb képet kap az olvasó, ha bepillantást nyerhet a pszichoterápiás rendelőbe. 

– Elsősorban kiknek szól a Legbelül...?
– Úgy gondolom, bárki számára hasznos lehet a kötet, hiszen abban a reményben írtam meg, hogy sokaknak nyújt majd hitet és bátorítást  a segítségkéréshez, a belső munkához, a gyógyuláshoz, valamint ahhoz is, hogy újra bízzunk a kapcsolatok erejében és visszakaphassuk önmagunkat. Nemcsak azok meríthetnek erőt belőle, akik maguk is pszichés problémákkal küzdenek, hanem a hozzátartozók és az egészséges emberek is. 

– Mikor döntötte el, hogy a pszichiáter lesz, és mi vezérelte erre az útra? 
– A szüleim pedagógusok voltak, szinte az iskolában nőttem fel, s ennek hatására már nagyon korán eldöntöttem, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni. Általános iskolás korom óta készültem az orvosi pályára, majd az egri pszichiátriai gyakorlatom idején, a dr. Lajos Zoltán által vezetett ideg-elmeosztályon vált számomra teljesen bizonyossá, hogy pszichiáter leszek. A tanári hivatás is közel áll hozzám, s most egy kicsit ebben is részem lehet azáltal, hogy rezidenseket és családterapeuta-jelölteket oktatok.

– Mi okozza a legnagyobb örömet a munkájában?
– Mindig is vonzott a pszichoterápia. Nagyon szép folyamat , amikor a klienst végig kísérjük egy nehéz úton, és örömmel tölt el, amikor a páciens – megszabadulva a trauma terhétől, szorongásaitól, depressziójától – újra teljesebb életet tud élni. 

– Mit tud tenni annak érdekében, hogy a nehéz sorsok, történetek ne nyomják rá a bélyeget az Ön életére?
– Azt gondolom, kellő önismeret, valamint töltekezés és kiegyensúlyozott háttér nélkül nem lehetne ilyen munkát végezni. Majdnem minden nap végzek valamilyen testmozgást, például pilatest vagy zumbát, ezen kívül sokat sétálok a családtagnak számító magyar vizslánkkal, illetve otthon kiegyensúlyozott légkörben élek. A zene, mint például az olasz opera is segít, ha nehezebb napom van. Törekszem a tudatos jelenlétre, sokat túrázunk a családdal és barátainkkal a  természetben, ahol rengeteg szépség van. Ugyanakkor engem is megérintenek a sorsok, hiszen a terapeuta is ember,  ez kell is ahhoz, hogy igazán rá tudjunk hangolódni a páciensre. 

– Ön EMDR terápiával is foglalkozik. Ez a módszer hogyan és miben segít a pácienseknek? 
– Az angol megnevezésből ered a rövidítés (Eye Movement Desensitization and Reprocessing), ami a szemmozgással történő traumafeldolgozást jelenti. Egy adott trauma – például amit egy baleset okozott – szétszórt emléknyomok (egyebek között kép, hang, szag)  formájában tárolódik az emlékezetünkben. Ezek akár évtizedekre is feledésbe merülhetnek. Egyes fel nem dolgozott traumatikus események elindíthatnak szorongást, kényszeres viselkedést, fóbiát vagy  például evészavart is. 

Gyakran a kliensek nem is emlékeznek magára a traumára, csak cipelik magukkal annak következményeit, s nem értik, miért félnek például a madaraktól, vagy miért fagynak le egyes helyzetekben

Ha jön egy trigger, azaz egy emlékeztető inger, akár egy mondat, egy látvány vagy egy érintés, az újra felidézi az eseményeket. Az EMDR  során az agy két féltekéjének váltakozó  ingerlésével (szemmozgás vagy tapping, azaz ritmusos érintés, hang) a fel nem dolgozott, úgynevezett emésztetlen emlékek megjelennek és feldolgozhatók. Sokaknak megkönnyebbülést jelent, hogy ebben a terápiában nem kell elmesélni az egész történetet, így nem traumatizálódik újra az ember. Számunkra a trauma  következménye, főként a testben tárolt lenyomata a célpont, azzal dolgozunk. A terápia végére eltávolodik a páciens az emléktől, messzebbről tud rátekinteni, s már nem kapcsolódik hozzá negatív testérzet, vagy megterhelő érzelmi állapot. Szokták azt is mondani a páciensek, hogy emlékszem, de nem zavaró, nem bánt. 

– Az utóbbi évek veszteségei és a stressz hatással van az emberek mindennapjaira. Mit gondol, mire kellene hangsúlyt fektetni, hogy javuljon a mentális állapot?
– Az elmúlt két év nagyon nehéz helyzetet teremtett, a pandémia kollektív trauma. A járvány okozta veszteségek, a szomszédban zajló háború következményei mindannyiunkat próbára tettek és tesznek. Sajnos azt látom, szinte mindenütt nagyon türelmetlenek és frusztráltak az emberek, riasztó méretű az eltávolodás és elhatárolódás egymástól. Fontos lenne  jobban odafigyelnünk egymásra, nemcsak magunkra.

Kevés helyen tanítják a pozitív gondolkodást, azt, hogyan hozhatunk ki valami jót abból, amink épp van

A hála érzése és kifejezése bizonyítottan jó hatással van az emberekre. Egy kutatás rámutatott, hogy azok a gyerekek, akik nem a televízió vagy a számítógép előtt töltik idejük jelentős részét, hanem a szüleik tudatosan ráirányítják a figyelmüket a jó dolgokra, akár egy szép virágra, esténként mesélnek nekik, és sorra veszik, mi volt az adott napban a jó, azok a gyerekek serdülő korukban kiegyensúlyozottabbak  és  védettebbek voltak. Kevesebb volt a körükben a szerhasználat és az öngyilkosság. Vannak könnyen megtanulható módszerek, például mindfulness, nyugtató hatású légzőgyakorlatok, testmozgás. Lehetne javítani az emberek életszemléletén, érzelemszabályozásán, mentális állapotán, s ezt érdemes lenne már kora gyerekkorban elkezdeni. Tanítani kellene például az erőszakmentes kommunikációt is. Akik felnőttként megtanulják ezeket terápiában, lényegesen kiegyensúlyozottabbá, derűsebbé válnak, s az úgynevezett rugalmas ellenállóképességük nő. Sokat segít a spiritualitás is. Minden szakember egyetért abban, hogy a megelőzés, a prevenció óriási jelentőségű, sőt költséghatékony is. 

Nagyon fontosak a rituálék, beleértve a napi kis szokásokat is, ami lehet akár egy családi közös vacsora, sajnos ezek egyre ritkábbak

Úgy gondolom, sokszor árt az a felfogás, hogy "minden fejben dől el, csak te segíthetsz magadon". Ebben a formában ez gyakran  bűntudatot kelt az emberekben, s azt gondolják miatta, "még erre sem vagyok képes". A magas vérnyomást sem tudjuk fejben meggyógyítani, hanem gyógyszer segít benne, de emellett természetesen mindig kell akarni is a gyógyulást, a változást. Érdemes tehát kiemelni, hogy segítséget kérni nem gyengeség, sokkal inkább erőre vall. Az ember  számára létszükséglet a kapcsolódás, a másokhoz való mély, valódi  kötődés, segítenünk kellene a másikat a nehéz helyzetekben. Örökérvényűek Kányádi Sándor szavai: "vannak vidékek ahol csak úgy lehet / megmaradnunk ha kezemben a kezed".

Névjegy: 

Név: Dr. Moretti Magdolna 

Lakhely: Eger

Tanulmányok: Szegedi Orvostudományi Egyetem

Munkahely: Markhot Ferenc Oktatókórház és Rendelőintézet - pszichiátriai gondozó, magánrendelés, kiképző  családterapeuta a Magyar Családterápiás Egyesületben

Hobbi: olvasás, túrázás, zenehallgatás, főzés, tánc

Család: ügyvéd férjével él, két felnőtt fiuk van

Elismerések: 
2003 -  Európai Pszichoterápiás Képesítés elnyerése (European Certificate of Psychotherapy)    

2004 - Miniszteri dicséret

2008 - Hollós István díj

A Debreceni Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinika tiszteletbeli oktatója, és a Pszichoterápiás Szakmai Kollégium tagja.