Lakodalommal ünnepelték az ötvenedik évfordulót Mikófalván

Idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját a Mikófalvi Népi Együttes, amely az évek során civil szervezetté, a Mikófalvi Öntevékeny Hagyományőrző Népi Együttes Egyesületévé is alakult. A jubileum alkalmából augusztus 13-án az egyesület nagyszabású lakodalmast – de nem aranylakodalmat – szervezett, amelyre meghívták a régi tagokat és más vendégeket is vártak. Megemlékeztek azokról is, akik már nem érhették meg az évfordulót. Az együttest megalapító Nemes Józsefné emléktáblájánál koszorút helyeztek el, de minden elhunyt zenész, illetve táncos tiszteletére – akik összesen ötvenen vannak – egy-egy szál gyertyát gyújtottak a múzeum tornácán.

– A nagy napra hosszú hónapok óta próbáltak a táncosok, öt olyan pár is csatlakozott a jelenlegi fiatal csapathoz, akik az elmúlt évtizedekben megfordultak az együttesben. Az utolsó hét intenzív, egész napos készülődéssel, díszítéssel, sütéssel és főzéssel telt, s minden este próba várt a csoportra – tudtuk meg Kovácsné Barna Henriettától, az egyesület elnökétől. Hozzátette, nem csak egy műsorral akartak ünnepelni, hanem keretbe kívánták foglalni az estét, ezért rendeztek egy igazi, kétszáz személyes falusi palóc lagzit, amelyről híressé vált az együttes, s amelynek köszönhetően az elmúlt évtizedekben turisták ezrei fordultak meg Mikófalván.

A hagyományoknak megfelelően a lakodalmat két helyszínen tartották, az esemény a lányos háznál kezdődött, itt zajlott le a kikérési ceremónia, illetve a menyasszony búcsúztatása. Ennek helyszíne az egyesület új otthona volt, amelyet a Magyar Falu Program pályázat segítségével vásároltak és csinosítanak. A vendégsereg innen vonult át a fiús házhoz, azaz a csűrudvarra, ahol a lakodalom nagyobb része zajlott. Itt ültették le a vendégsereget és itt állították föl a színpadot, amelyen tíz pár táncolt, de időről időre kiegészültek olyan egykori táncosokkal, akik az asztalok mellől csatlakoztak hozzájuk, civilben. Volt, amikor negyvenen ropták a színpadon a Tekergő Zenekar muzsikájára. A műsor első része mindenki számára nyitott volt, utána csak a meghívottak tudtak leülni a sátrak alatt, de így is akadtak szép számmal lesők (Mikófalván szűcsök), akik a kerítésen kívülről nézték a műsort. A repertoárban előkerültek nem csak a régi, más vidékekről átvett táncok, hanem az eredeti mikófalviak is. Az est gördülékeny menetéről szokás szerint a vőfély gondoskodott, aki rímekbe szedett versekkel vezette föl a lakodalom mozzanatait és a vacsora fogásait is.

Természetesen elhangzottak köszöntők is, így Kovácsné Barna Henriettán kívül szólt Fónagy Gergely polgármester, aki méltatta az egyesület munkáját és a turizmusban betöltött szerepét, történeteket mesélt Radó István, aki félszáz esztendeje, gyerekként kezdett táncolni a csoportban és hosszú éveken keresztül, az ország több pontján járt az együttessel. Az elmúlt évtizedek örömeiről és nehezebb időszakairól is beszélt Fodor József, az egyesület korábbi elnöke.

Több egykori táncos nem tudott eljönni az eseményre, sokan azonban igen, s hosszú évek után csak ezért látogattak haza Mikófalvára. Meghívták az egykori főszereplőket is, a menyasszonyokat, akik közül kevesen érkeztek meg. Van, aki Amerikában él. Itt volt viszont Kelemenné Kovács Erzsébet, akit az 1980-as évek elején Rózsa György Leg...leg...leg... című műsorába is behívtak, hiszen több mint 250 alkalommal ment férjhez a műsorok alkalmával. Annak idején ugyanis a Hotel Eger és az IBUSZ is szervezett lakodalmakat, volt, amikor egy nap többet is, és akadt olyan hét is, amikor minden nap előadták a hagyományos lakodalmat Mikófalván. Az egykori menyasszony a jelenlegivel együtt adta elő a gyertyás táncot, amely akkor még nem volt a műsor része, így újdonság volt számára. Nem maradt el a menyecsketánc sem, ami huszonöt percig tartott, illetve a tűzugrás sem, amely a műsor zárása volt.

Ez azonban nem jelentette a mulatság végét, hiszen innentől kezdve hajnal ötig Boros Dénes és zenekara húzták a talpalávalót.