Csirketolvajok és patkányok bosszantják a selypieket a kecskék után

Lőrinci északi városrészében nincs szerencséjük az állatokkal az egykori gyári lakótelepeken élőknek. Néhány adalék a közelmúltból: pár éve a volt selypi cukorgyár és környéke területéről patkányinváziót észleltek a lakók, de híradásunk nyomán a terület tulajdonosa azonnal elvégeztette az irtást, így ez a probléma megszűnt. Nem sokkal rá kecskebak ütött tanyát a hajdani cementgyár romjai között; a hatalmas szarvú és szakállú négylábú – „akit” még el is neveztek, méghozzá Süvegnek – sokáig népszerű volt a helyiek körében. Ám amikor egyre bátrabbá vált, és már a gyalogosok meg a kerékpárosok is félve haladtak el a közelében, majd pedig az udvarokba is bemerészkedett, a Hatvani Vadaspark vállalta, hogy elszállítja. Igaz, ezt nem mindenki fogadta örömmel, de a többség szerint jó döntés volt megszabadítani tőle a környéket.

A „kecskejárás” azonban ezzel nem ért véget. Pár hete számoltunk be arról, hogy a cukorgyári területről mintegy harminc mekegő állat csámborgott el rendszeresen, hogy ismét a közeli konyhakertek felé vegye az irányt. Miután ismét jelezték a tulajdonosnak a problémát, az rövid időn belül megszűnt.

Visszatértek viszont a patkányok, ez alkalommal a jó ideje nem működő Zsófia Malom melletti lakásokhoz. Az ottaniak jelezték, hogy egyre több feléjük a rágcsáló, de nem tudják, hová forduljanak, mivel a malom tulajdonosa nem üzemelteti az őrlőüzemet, így vélhetően az irtást sem tartja fontosnak. (A selypiek attól is tartanak egyébként, hogy a patinás, műemlék jellegű épületek rövid időn belül a volt cukor- és cementgyárak sorsára juthatnak, vagyis romhalmaz maradhat a helyükön.)

Ha mindezt nem volna elég, mostanában rókák tűntek fel a lakótelepeken. A ravaszdik eléggé pofátlanok, a lakóházak közelében is portyáznak, s csak tapsikolásra vagy más zajkeltésre szaladnak el. A lakók, akik féltik gyermekeiket és házi kedvenceiket, tanácstalanok, hogy kit keressenek meg panaszukkal. A polgármesteri hivatalban felhívtuk dr. Pető Ernő jegyzőt, aki elmondta: haladéktalanul felveszi a kapcsolatot a területileg illetékes vadásztársasággal, amelynek tagjai várhatóan csapdákat helyeznek ki.

Az agrárinfo.hu internetes szakportál szerint vidéken gyakran előfordul, hogy a róka felkeresi az udvarokat, főként, ha baromfit észlel. Ahogy csökken az élelem az erdőkben, úgy jönnek egyre közelebb, hogy az emberek által lakott területeken próbáljanak eleséghez jutni. Bár az embertől jobban félnek, mint fordítva, nem árt, ha védekezünk ellenük. Az agrároldal ehhez is ad néhány tanácsot. Például, ha a meglátjuk a vörös, hosszú farkú csirketolvajt, csapjunk zajt, kiabáljunk, tapsoljunk.

Ha kutyaszőrt teszünk ki a kerítés mentén, vagy azon az útvonalon, ahol már láttunk a kertben rókát, valószínűleg elveszi a kedvét a további látogatásoktól. Viszont óvjuk a kutyáinkat a közvetlen találkozástól, hiszen megsérülhetnek az esetleges harcok folyamán, és különféle betegségeket kaphatnak el. Ilyen lehet a veszettség, de egyéb fertőzéseket, bolhát, és sokféle élősködőt is szerezhetnek. Érdemes rendszeresen átvizsgálni a kerítést, illetve gondoskodni annak alábetonozásáról, kivédve, hogy a róka beássa magát a kertünkbe. A rókák tartanak az ember szagától is, így az emberi haj is jó riasztó lehet. Érdemes egy használt zokniba, vagy gézbe tekerve kihelyezni a kerítés mentén, illetve a baromfiudvar környékén.