50 év után ismét találkoztak a Gárdonyiban az egykori diákok: ezt üzenik a jövő generációinak

1973. júniusában negyvenketten érettségiztünk a Kiss István (1933-2019) tanár úr vezette matematika-fizika tagozatos osztályban - kezdte portálunknak dr. Tóth László volt gárdonyis diák.

Mint mondta, június 3-án, szombaton délelőtt izgatottan gyülekeztek a ciszterci gimnázium gyönyörűen kialakított kertjében mintegy 30-an, Csák György matematika tanárunk és Kiss Istvánné, Gizó néni, kémia tanárnő vezetésével.

– Az első emeleti felújított osztályunkban már hiányzott néhány korábbi ikonikus berendezés, például a cigizők Mekkájának számító és jó néhány beírással járó cserépkályha. Pista bácsi földrajzi szertára is már az Urak, Hölgyek szolgálatára van, de azért hamar otthonosan éreztük magunkat az osztályteremben, ahol Ottmár Lajos a tanári asztalnál vezette a csaknem 3 órát, melyet Szántó Laci barátom audio-vizuálisan rögzített az utókor számára. Az osztálynapló segített elhelyezkedni az eredeti ülésrendben, és már el-elhomályultak a szemek a 11 örökre üresen maradt szék láttán. Kiss István és dr. Szombathy Miklós is már csak az emlékeinkben él, de ott örökké megmarad - idézte fel dr. Tóth László.

– Nem optimális a létszám, de majd karácsonyra rendeződik - mondta Miklós az első matematika órán, pedig Ő választott ki bennünket mintegy 13 szoros jelentkezőből. Ebben az egyben nem lett igaza, vallotta be egy évvel a halála előtt 2013-ban, a 40 éves találkozón. „Gyerekek Ti voltatok tanári pályafutásom csúcsa, nem a főiskolai docensi évek” - mondta már betegen, miután Bakos Tomi bemutatta a Matematika-fizika lapok 1970. évi végeredményét: 1. Gárdonyi Géza Gimnázium, megelőzve a budapesti Földes gimnáziumot - idézte fel a volt gárdonyis diák.

Kiemelte, életre szóló alapot kaptak tanáraiktól. Jórészt nekik köszönhetik a 42 diplomát, amely megalapozta életpályáikat így 70 felé. Ez a megható nyíltságú szakmai és családi, személyes visszaemlékezésekből egyértelműen kiderült. Persze a történelmi és sorstragédiák sem hiányoztak az 50 év alatt, de az akarat és a szorgalom szinte kivétel nélkül végig jeles volt, és a tenni akarás még mindig lobog a tekintetekben.

– Jöttünk, és lassan mi is elmegyünk az időben. De még most is nyomot, tanulságot akarunk hagyni magunk után, ahogy mi is kaptuk az alma matertól. Mint Ady Endre, mi is legyünk örökre „büszke, szabad lelkű diák”! Mi, öreg diákok, ezt üzenjük 50 év után egykori iskolánknak és az utánunk jövőknek - zárta gondolait dr. Tóth László.