A heol.hu kommentelői meglepődtek, hogy térdeltek a konfirmálók, Hevesben szolgáló lelkipásztorokat kérdeztünk

Számos olvasói vélemény fogalmazódott meg a napokban azzal az írásunkkal kapcsolatban, hogy az egri református templomban tartott vasárnapi konfirmáción a fiatalok térdelve fogadták Tóth Imre lelkipásztortól a kézrátétellel történt egyenkénti áldást. A heol.hu facebook-oldalán sok kommentelő vélekedett úgy, hogy a konfirmációnál nincs letérdelés, sőt, többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a reformátusok egyáltalán nem térdelnek le a templomban. 

Ferenczfi Zoltán, Átány református lelkipásztora portálunk érdeklődésére először is idézte, mit ír elő a református liturgia a konfirmáció során a kézrátétellel történő egyenkénti megáldásnál: "Vagy a konfirmáló lép a szolgálattevő elé, vagy a szolgálattevő megy oda az úrasztala körül állókhoz vagy térdeplőkhöz, s megáldja őket." Mindez elolvasható a Magyarországi Református Egyház hivatalos weboldalán, a reformatus.hu oldalon.

– Az tehát, hogy állnak a konfirmandusok vagy térdelnek, a lelkipásztor szabad döntése. Az az álláspont, hogy egy református sosem térdel le, a régebbi korokból ered, amikor elég kegyetlen harc folyt a reformátusok és a katolikusok között. Átány például évszázadokon keresztül megmaradt reformátusnak a katolikus tengerben. Különös jelentősége volt itt is, hogy az helyiek megkülönböztessék magukat a katolikusoktól. Ide vezethető vissza ez a vélekedés mind a mai napig. A térdepelésbe belekötni beidegződés kérdése. Átányban állva történik a konfirmáció során az egyenkénti áldás, de ki kell emelni, hogy az egri lelkipásztor teljesen hivatalosan járt el. A liturgiakönyvünk megengedi a letérdelést. A lelkészek szentelése esetében nem áll meg az a vélekedés sem, hogy egy református sosem térdel. Amikor engem szenteltek lelkipásztorrá, én is térdeltem, de a püspököt is térdelve szentelik fel – magyarázta Ferenczfi Zoltán. 

Kenyeressy Károly, a Gyöngyösi Református Egyházközség lelkipásztora is kiemelte, hogy kétféleképpen lehet a konfirmáció során az egyenkénti áldást adni: állva vagy térdelve. 

– Nincs kötelező előírás a liturgiában erre. Mi Gyöngyösön mindig állva tesszük meg a konfirmáció eme részét, de az a lelkipásztor döntése, hogy milyen formában áldja meg a konfirmandusokat. A lelkész joga, melyiket választja. Én nem kötnék bele abba, hogy Egerben hogyan történik, mert a lehetőség adott a térdelésre. A liturgia szabadságot ad a lelkipásztornak, és a Szentírásban nincsen erre egységes szabály. Általában inkább térdelés feltételezhető: konkrétan Pál apostol térdelt, amikor imádkozott a az efezusi gyülekezet véneiért. Szerintem nem kellene senkinek felháborodni azért, mert a lelkész úgy gondolja, hogy a térdelve konfirmálás a Bibliához közelebb álló, és valószínűleg nem is téved. Térdelés a református egyházban csak a kézrátételnél van, semmilyen más alkalomkor nincs. Kézrátétel viszont nem csak konfirmációkor van, hanem lelkészszenteléskor is – összegezte Kenyeressy Károly.

Gordos Attila, az Egervölgyi Református Egyházmegye esperese is állva áldja meg a konfirmandusokat, de mint mondta, a liturgia valóban ad választási lehetőséget a lelkésznek, a térdelés is része lehet az eseménynek. 

– Az a vélemény, hogy egy református sosem hajt térdet, azért nem igaz, mert a lelkészszentelésnél is térdelnek az áldásnál a frissen lelkésszé avatottak. Magam is részt szoktam venni ezen alkalmakon, hiszen a püspök és az esperesek áldják meg a felszentelt lelkészeket. Van egy nagyon régi, a református egyházban közismert történet: a reformáció nagy alakjának, Kálvin Jánosnak a szobájában volt egy kis szőnyeg az ágya mellett. Két féltenyérnyi folt látszott rajta, mert Kálvin rengetegszer térdre borulva imádkozott a szobájában – Isten előtt letérdelünk. A református egyházban szabad döntés kérdése a térdelés – mondta Gordos Attila.

A Makláron élő Hajdu László református lelkipásztor arról beszélt, hogy a letérdepelést, ami azt fejezi ki, hogy az ember meghajtja magát az Isten előtt, átadja magát neki, a liturgia nem írja elő. Mint mondta, a letérdepelés inkább lélekben értendő a reformátusoknál, az ember megalázza magát az Isten előtt. Utalva számos egyéb témájú kommentre hozzátette, a jelenlegi egyházellenes közhangulat sajnos sok negatív véleményt hoz elő az emberekből. Portálunk megkeresésére Tóth Imre azt válaszolta, hogy térdelve megáldani a konfirmandusokat a hivatalos református liturgia szerint való. A lelkészszenteléskor ugyanez történik. Az Isten előtti alázat kifejeződése ez. Aki ezt megkérdőjelezi, az több mint 500 év gyakorlatát nem ismeri, tette hozzá az egri lelkipásztor.