Uborkasaláta

Az étlapon ugyan ott van, de tapasztalatom szerint sehol sem tudnak uborkasalátát készíteni. Hosszú évek alatt jutottunk el idáig. Kezdődött azzal, hogy megjelent a kígyóuborka a hazai piacokon és üzletekben, aztán folytatódott azzal, hogy a szabadföldi uborka görbe változata kitiltatott az EU-s- szabványból. Innentől kezdve az éttermek biztosra mentek: sem görbét, sem szabadföldit immáron nem kínálnak. Kezdem azt hinni, hogy felnőtt egy generáció, amelyik uborkasalátán mást ért, mint az a Magyar Konyhában eredetileg értelmezhető lett volna.

Boldog emlékű nagynénénk, aki az - antivilágban postás kisasszony volt- még a nyolcvanas években megvendégelt bennünket az édesanyjától tanult, almával töltött sült csirkével, amihez a kertben szedett uborkából készített uborkasaláta dukált. Most elmondom, hogyan készítette mint ahogyan én azóta is, azelőtt is, ha időm és lehetőségeim engedik.

Szedünk az indáról néhány közepes méretű harsogó frissességű uborkát a saját kertünkből, ha nem, akkor ilyet veszünk a piacon.(s nem pedig a multinál). Ezt vékony pengéjű késsel ( vagy megengedem: zöldséghámozóval) megszabadítjuk a héjától, és szintén érzékeny pengéjű uborkareszelővel hajszálvékony szeletekre vágjuk. Betesszük egy tálba, alaposan megsózzuk, majd egy-két óráig állni hagyjuk (lehet többet is, de ennyi mindenképpen szükséges). Közben elkészítjük a futkosó csirkéből (miután az késünk alatt vérét vesztette és szépen megpucolódott) csirkepaprikást készítünk. Ez külön megér egy fejezetet, ezért hát most nem is taglalom.

Ha az uborkánk a sótól levet eresztett, alaposan kinyomkodjuk, s majd- hogy az epénk ne bánja- forró és hideg váltott vízzel kimossuk. Ezután jön a saláta elkészítése: jeges vízzel, s mértékkel adagolt cukorral (manapság ársapkás), s nem túl erős, de mégis aromás asztali ecettel készítjük, melybe tisztított, s finoman felszeletelt fokhagymát s némi erős paprikát is teszünk.

A minap az egyik alföldi étteremben, ahol reménykedtem, hogy a pörkölt mellé még valódi uborkasalátát szolgálnak fel, megkérdezte a dekoratívan felöltözött huszonéves pincérnő, hogy tejföllel, vagy a nélkül kívánom. Na, ez már reménykeltő, gondoltam magamban, főként, hogy újra röppent, megtudakolva, most valóban tejföl nélkül kértem-e. Nem mertem bevállalni a hőségben a tejfölös változatot, hátha veszélyes következményei lesznek az így elköltött ebédnek.

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)