A rohamokkal járó pánikbetegség sokak életét keseríti, a javuláshoz a beteg kitartása is kell

A pánikbetegek rendszeres vendégei a sürgősségi osztályoknak. Nehéz megítélni, hogy valóban több-e ma a szorongó és a pánikbeteg, vagy egyszerűen csak gyakoribb a diagnosztizált eset. 

A szorongás olyan félelem, aminek nincsen tárgya, és mivel a tudatunk számára ez nagyon nehezen elviselhető, az emberi elme igyekszik megkeresni a tárgyát. Attól függően, hogy ez milyen formában történik, különféle szorongásos betegségek alakulnak ki – magyarázta a kardiológus, aki pszichoterápiával is foglalkozik. Tisztázta: a szorongásos állapotok nagy halmazt képviselnek. Maga a pánikbetegség is ebbe a kupacba tartozik, mint a szorongásos állapot egy speciális formája. 

A szakorvos szerint az emberben van egy felfokozott veszélyérzékelési hajlam. Az őseink számára, amikor a fizikai veszélyeztetettség még gyakoribb volt, előnyben voltak azok, akik hamar észlelték a veszélyt, és gyorsan tudtak reagálni. Ezért nagyon elterjedtek a populációban azok a genetikai mintázatok, melyek intenzív stresszreakciót eredményeznek vészhelyzetben. Ebben az értelemben a szorongásos hajlam tovább örökíthető. Még 2009-ben orvosi Nobel-díjat ért az a kutatás, amely a DNS-hez kapcsolódó kis molekulákat vizsgálta, melyek azt szabályozzák, hogy egy genetikailag kódolt tulajdonság, melyet a sejtjeinkben hordozunk, ténylegesen megjelenik-e nálunk vagy nem. Hogy kifejlődik-e egy adott betegség vagy nem, az sok mindentől függ. 

A stressz sejtszinten hat ránk, és képes az örökítőanyagot is „átírni”, mondta a podcast vendégeként dr. Somogyi Éva. Egy nagy traumát, lelki megrázkódtatást átélt személy például, aki a sejtjeiben ezt az epigenetikai módosulást elszenvedte, ezt az utódainak is átadja az örökítőanyagában. Ezek a stresszhatások tehát generációkon átívelő, öröklődő hatásokat tudnak létrehozni. Ezt a holokauszttúlélők vizsgálata is igazolta, de romániai árvaházakban nevelkedők sorsának követésekor is ezt bizonyították. 

- A felmenők által elszenvedett stressz létrehoz olyan változásokat, melyek tartósan jelen vannak a sejtjeikben, és ezeket az örökítőanyaggal együtt továbbadják az utódaiknak. Így a következő generáció tagjaiban is magasabb lesz a stressz szintje, vagyis élesre hangolt lesz a stressztengelyük. Kicsi stresszhatásokra is intenzíven reagálnak, erős szorongást éreznek. Ehhez hozzájönnek a saját elszenvedett életesemények, traumák, tapasztalások, amik ugyancsak befolyásolják, milyen lesz a stresszre adott válasz – részletezte a kardiológus.

- Fontos tudni, hogy a felnőttkori szorongásos állapotok hátterében jó eséllyel kora gyermekkori negatív élmények, traumák állhatnak – emelte ki a szakember. Nemzetközi becslések szerint a populációnak akár 30 százaléka is érintett lehet. Trauma alatt nyilván nem csak szexuális abúzust, verést, elhanyagolást kell érteni, hanem az érzelmi elhanyagolás is e körbe tartozik. Ez napjainkban is jellemző, amikor a családokban mindkét szülő dolgozik, elfoglalt, és sokszor a legjobb szándék ellenére is észrevétlenek maradnak a gyermek szükségletei. A gyerekek így sok-sok ilyen traumát élhetnek át, s ez megágyaz a későbbi szorongásos állapotoknak – magyarázta. Vélhetően ezek a problémák korábban is léteztek, hiszen sokan éltek át háborús szörnyűségeket, csak ma több diagnózis születik, vélte a doktornő.

Sokakat érdeklő kérdés, megelőzhetők-e a szorongásos állapotok. A szakorvos szerint amikor magunkon észleljük ezeket a tüneteket, az már nem megelőzés, hanem az ember menedzseli, kezeli saját magát, és segítséggel, terápiás folyamatban próbál változást elérni. Ebben az értelemben a megelőzés az ő utódainak szól, emelte ki. 

- Amit saját magamért teszek, hogy teljesebb életet élő emberré tudjak válni, azt egyben az utódaimért is teszem. Számukra ez megelőzés, számomra pedig terápia – mondta. 

Felmerült az a kérdés is, hogy a doktornő miért foglalkozik pszichoterápiával. Dr. Somogyi Éva közel 20 éve dolgozik kardiológián, és ennek nagyobb részét ambuláns ellátásban töltötte. Így megtapasztalta, hogy a pánikbetegek zöme előbb-utóbb a kardiológiai rendeléseken landol. Sok tünetük – például szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, izzadás, torokszorító érzés, szédülés, remegés, zsibbadás, halálfélelem - ugyanis összetéveszthető a kardiológiai betegségek tüneteivel. Nem minden tünet van jelen egyidejűleg minden betegnél. A diagnózishoz az szükséges, hogy a jellemző tünetek közül legalább négy meglegyen. Jellemző még, hogy az állapot gyorsan felpörög majd lecseng, és a rosszullét ismétlődően megjelenik – húzta alá a doktornő. A pánikbetegen a szomatikus orvoslás eszközei önmagában nem segítenek, neki másra van szüksége, hogy a tüneteivel jobban boldoguljon, és jobb életminőséget nyerjen. Önmagában a negatív vizsgálati eredmény, vagyis annak tudata, hogy nincs szívbetegsége, még nem szünteti meg a rohamait. 

- A pánikbeteg azt fogja hinni a tizedik alkalommal is, hogy szívinfarktusa van, vagy azt, hogy megőrül vagy meg fog halni – magyarázta. Léteznek azonban olyan technikák, melyekkel tud magán segíteni, és a kognitív viselkedésterápia eszközei ezeket kínálják. Egy hosszabb folyamat során a beteg megtanulja a tüneteit másképp értékelni, és a betegségét jobban menedzselni. A szakorvos szerint a pánikbetegség gyógyítható, de az eredmény függ a páciens eltökéltségétől is. Enyhébb esetekben segíthet a jóga, a relaxáció, a meditáció, a testmozgás, ezek ugyanis fékezhetik a túlpörgetett stresszt. Ez azért is fontos, mert az állandó készültségi állapot kardiovaszkuláris kockázatot is hordoz. Létezik gyógyszeres segítség is, de az nem a probléma kiváltó okát szünteti meg. A jó hír az, hogy a pánikbetegség pszichoterápiás eljárásokkal jól kezelhető, de a sikerhez a beteg aktív részvétele is fontos. A páciens dolga ott minimum 51 százalék, vagyis a gyógyuláshoz vezető utat neki kell végigjárnia.