Emlékek, GMSZ

2023.10.14. 07:00

A Fekete Ló legendás pincérére is emlékeznek az 50 éves osztálytalálkozón Egerben

Ötvenéves érettségi találkozót tart szombaton, a Fekete Ló étteremben a GMSZ-ben 1973-ban végzett esztergályos szakmunkások egykori IV./C osztálya. Nagy kunszt – mondhatnánk –, hiszen legalább százezer embernek van ebben az esztendőben a fél évszázaddal ezelőtti maturálásra emlékező találkozója.

Sike Sándor

Az archív fotó éppen 51 esztendeje készült, Sike Sándor (jobbra) a IV./C utolsó tanévében beszédet mond egy iskolai ünnepségen

Forrás: Beküldött fotó

A különlegessége ennek az összejövetelnek azonban az, hogy a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola 1969 novemberében új iskolaként kezdett az épülő Csebokszári lakótelepen, az épület egyike volt a 30 ezresre növelt városrész első új épülerteinek, s a találkozóra összegyűlő osztály elsősként kezdett a Malomárok utcában anno. A legtöbb friss diplomás középiskolai tanár pályája indult innen, így az osztályfőnöké, Zubor Sándornéé. Aki sokszor dicsekedett azzal, hogy az akkor már Ki mit tud? győztes Kovács Kati osztálytársa volt a Gárdonyiban.

Innentől pedig azért folytatódik többes (néha egyes) szám első személyben a cikk, mert ennek az induló osztálynak volt tagja munkatársunk, így személyes vonatkozásokkal lesz tele az írás. Úgy illik, hogy mindjárt a pályakezdő osztályfőnökről szóljanak a – sajnos – megemlékező sorok: a tanárnő nagyon szerette az osztályát, bizalommal volt irántunk, amit nem tudni viszonoztunk-e. Az viszont bizonyosság, hogy kialakult függősége és ki tudja mi miatt ő az elsők között volt azok közül, aki itt hagyott bennünket és ezt a földi világot.

wigner Eger, GMSZ
Az egykori GMSZ az 1970-es-80-as években
Forrás: Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Technikum, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium

S ha már az elmúlás a vidámság előtt szóbajött: az idő az egykori 4+2-es oktatási rendszerben – bizony hat napos volt akkor a munkahét – tanuló diáktársakat is alaposan megtizedelte. A valamikori 4./C-s diákok közül elmentek már tizenketten, közülük is az ostorosi Bartók Árpi elsőként, és nagyon fiatalon. S meghalt Danyi György is, Eger és a Szantofer, majd a Fekete Ló legendás pincére, akinek élete és hivatása volt a felszolgálás.

Írhatnám úgy, hogy egy levéllel kezdődött a találkozónk, de nem teszem, mert tudom, hogy míg ez a levél megszületett, nagyon sok szervezőmunkát kellett belefektetni. S íme az e-mail: 
 

"Tisztelt volt IV. C-s Osztálytársam!

Az előzetes egyeztetés lezárult a találkozóra vonatkozóan. Szinte mindenkivel sikerült így vagy úgy egyeztetnem. 20 fő jelezte részvételi szándékát. Az időpont vonatkozásában minden korábbi javasolt nap esetében volt olyan jelzés, hogy valakinek nem alkalmas. Egyedül az okt. 14.-re nem jelzett senki problémát (lehet, hogy mert ez volt a legtávolabbi).
A helyszínt illetően a Fekete Ló étterem nyerte el a többségi támogatást.
Mindezek alapján lefoglaltam a Fekete Lót október 14. (szombat) 14.00-ra..."

Az aláírás pedig egy elég gyakori név, Kovács Tibor. Csakhogy ez azt az osztálytársunkat nevesíti, aki a több ezer dolgozót – közöttük egykoron az édesanyámat is – foglalkoztató Finomszerelvénygyár későbbi vezérigazgatója lett. Ő maradt a műszaki pályán, mérnökként kezdett a gyárban, s a legmagasabb pozícióig jutott. (Ja és nagyképűen szoktam mondani, hogy az osztályunk második legjobb tanulója volt.)

Maga az új iskola – a Dobó István Gimnáziumból kiválva – nagy reményekkel kezdett bele új életébe 1969. novemberében. Igaz így nem hallgathattuk az iskola ünnepségeken többször, a később ismert szinkronszínésszé lett Vass Gábor gyönyörű versmondását, de saját intézményünk diákjai között is kitermelődtek a későbbi "nagy emberek". Így a Sanatmetált létrehozó Farkas József, akitől nem mellesleg a sakk alapjait én magam már korábban megtanultam, az évfolyamtárs, később NB-I-es futballista, Varga Zoltán, vagy az akkor NB-I-es Egri Dózsába igazolt, szintén focista Ambrus István. A sajtónak Nagy Attilát adta az intézmény, a közbiztonságnak Orosz Gyulát, a megyei rendőrfőkapitányság hosszú ideig volt bűnügyi igazgatóját.

A sport ebben az intézményben mindig is fontos volt, s otthont adott a városi birkózó életnek. Akkor még persze nem tudtuk, hogy az aulában késő délután kirakott birkózószőnyegek szélén – Kuntól, Ludnayig – milyen nagyságok készítik fel a fiatalokat a versenyekre. Olyan testnevelő tanárok vettek rá bennünket a testmozgásra, mint Cseh Kálmán későbbi főiskolai oktató, és ifjabb Csányi Barna a későbbi legendás kosáredző. 

A szaktanárainkra is bizonnyal szívesen emlékezünk majd. Közöttük a Balogh testvérekre, akik közül József viszonylag fiatalon, Imre pedig – akivel úgy egy éve személyesen is találkoztam – néhány hónapja halt meg. De itt volt Busák tanár úr, akinek az a "különlegessége", hogy az ő fia a később Wigner Jenő nevét felvevő iskola mai igazgatója. Fiatal oktatóink között sokan később magasabb szintre jutottak. Tanított bennünket az a Bán Péter, aki a megyei levéltár igazgatója lett, Elek Elemér, aki a megyei oktatásirányításba, majd a Bornemissza Gergely nevét felvevő szakképző intézmény élére került. És fiatal kezdő oktatóként tanított minket a későbbi igazgató, a szintén viszonylag fiatalon, közvetlenül nyugdíjazása után meghalt Szabó Péter is.

Arról pedig, hogy mi lett a mi osztályunkból, ki, mire vitte a szombati találkozó után lehet majd számot adni.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a heol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában