Bujdosó egy hét alatt szelte át a Szaharát, Dorinát Krétáig követték jeladóval

Ahogy az a nevéből is következik különleges táplálékkal, főként hártyásszárnyúak lárváival eteti fiókáit ez a madárfaj. Ez, és az ezzel a tulajdonsággal szorosan összefüggő (télen nem lelhető fel ilyen típusú táplálék a mérsékelt égövben) hosszútávú vonuló mivolta teszi igazán érdekessé ezt a fajt - olvasható a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság hivatalos honlapján.

A cikkből kiderül, hogy 2022 augusztusában a Dorina névre keresztelt tojó darázsölyvet sikerült a táplálkozó területén megjelölni napelemes jeladóval, melynek köszönhetően egy felnőtt egyed vonulását lehetett nyomon követni.

A vonuló madárfajok számára az egyik legnagyobb kihívás a tengerek feletti átkelés. A gólyák közismert boszporuszi áthaladásához hasonlóan a ragadozómadarak is keresik azokat a vízbe nyúló, szárazföldi területeket, ahol legrövidebb úton tudnak átkelni a tengerek felett. Így tesznek az Adriai-tengernél vagy éppen Földközi-tenger felett is. Ilyenkor fontos a megfelelő szélirány, szélsebesség, különben nem, vagy csak túl nagy energiabefektetés árán tudnának átjutni a túlpartra.

Dorina jeladója idén ősszel rögzített is egy ilyen kedvezőtlen eseményt. Augusztus 26-án elérte a Peloponnészoszi-félsziget déli végét, a másnapot is itt töltötte, majd augusztus 28-án nekiindult a líbiai partok felé, de délután már újra Peloponnészoszi-félsziget déli végéről adott jelt, tehát visszafordult a tenger közepéről. A következő napokban beljebb költözött a félszigeten, valószínűleg táplálkozási céllal, ideálisabb helyet keresve a partoktól. Aztán szeptember 2-án Kréta felé vette az irányt és a szigetláncolatot követve el is érte a szigetet.

Beszámoltak arról is, hogy 2023 augusztusában pedig egy, a Fővárosi Állat- és Növénykertbe idei fiókaként bekerült darázsölyvet sikerült megjelölnie a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek. A fiatal egyed (Bujdosó) elvadítására a Medves-fennsíkon, elengedésre pedig augusztus 29-én került sor. A fennsík menti erdőben egészen szeptember 3-ig maradt, majd délnyugati irányban elhagyta azt, ezzel megkezdve első vonulását. Szeptember 7-én érte el az Adriai-tenger partvidékét, ahol DK-nek fordult. Szeptember 8-án Dubcinál megállt és majdnem 10 napot töltött a környéken. Feltehetően egyrészt számára megfelelő táplákozó területet talált, illetve azokban a napokban tevékenykedett a térségben viharos esőzésekkel a Daniel ciklon.

Tovább tapogatózva haladt az Adria mentén, majd szeptember 20-án Dubrovnik alatt érte el a montenegrói határt, majd az országon még aznap áthaladva lépett be az albán légtérbe. Itt délnek fordulva két nap alatt jutott el az albán-görög határvidékre, ahol egy újabb, komoly zivatarrendszer megállította a vonulását és 3 napot ázott a dél-albán hegyekben.

Szeptember 26-án aztán átkelt Korfu-szigetére, másnap pedig visszament a görög szárazföldre, ahol egy napot töltött, feltehetően táplálkozással. Útját tovább folytatta délnek a partok mentén, a tenger és a szárazföld felett. 28-án este már Zakintosz szigetének déli csücskén aludt. Másnap hatalmas fába vágta a fejszéjét, ugyanis nekivágott a Földközi-tengernek, és 550 kilométert egyhuzamban repülve, szinte nyílegyenesen délnek tartva át is kelt azon.

Valamikor éjjel érhette el Líbiát. Erejével teljesen elkészülve, az első partmenti mészkőszirtre azonnal leszállt, szeptember 30-án reggel már onnan adott a jeladója. Ennek ellenére az ösztöne által hajtva továbbment a sivatag felé, és a Szaharát egy hét alatt Líbián és Nigeren keresztül, délnyugati irányban átszelte. Nigéria északi részén az erdős szavannát elérve aztán vonulása lelassult és táplálkozni kezdett.