Téli varázs

Télen, erdőben, hóesésében valami álomszerű autókázni. A baráti társaságunkkal többször is szoktunk menni télen kirándulni, mert annyira lenyűgöző a fehér vagy fehéres táj, hogy azt vétek lenne kihagyni. Akár nappal, akár sötétben megyünk, mindig új arcát mutatja a tél. A fák ágain megcsillannak a fényben a hókupackák, a földet fehér takaró borítja, még az erdő közepén is. Akár merre néz az ember az autóból, mindenhol mesevilágot lát. Szinte nap hosszakat tudnék ezzel a programmal eltölteni.

Kirándulni az év minden szakában többször is szoktunk menni, nyilván évszaktól függően változik a programunk. Jó időben, tavasszal, nyáron, ősszel, de akár még télen is, túrázni megyünk vagy csak egy rövidebb, könnyebb sétára, tájnézésre. Van, hogy étterem miatt megyünk messzebbre vagy bármi olyan hely miatt, ami érdekel minket. 

Télen viszont kötelező program a hógolyózás. Teljesen mindegy, mikor megyünk, este vagy délután, de mindig megállunk valameddig egy hógolyó csatára. Tavaly például éjszaka voltunk. Varászlatos volt. Az ég teljesen tiszta volt, mellé pedig teli hold világított. Annyira világos volt az erdő közepén a rét, hogy éles árnyékot vetettünk. Pár óráig bírtuk a hideget, de mindannyiuknak örök emlék marad az az éjszaka. 

Mi mindig várjuk a telet, jobban mondva a havat, mert tudjuk, hogy ezek lesznek a programjaink. Nekünk ezt jelenti a hó, a hóesés. A mesevilágot, az álomszerű tájképeket és az együtt töltött időt. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)