Elég

Új év, új remények. Az elmúlt esztendő összegzésén már túl vagyunk, jöhetnek a 2024-re kitűzött célok. Az idén először vágok neki úgy az évnek, hogy nem fogadkozom, s a kívánságokkal is csínján bánok. Nem kell több tárgyakból, elég az, ami van körülöttem. Nem vágyom nagy utazásokra, csak az átlagos napokra, amelyekben ott vannak azok, akiket szeretek. 

Elég, ha reggelente békében indul a nap jó anyámmal, egy kávé társaságában. Elég, ha hajnalonta kisüt a nap, s a kutyám boldog csaholással körbe rohangál. Elég, ha meglátom a kertem lakóit, a kopár fákon még alvó rügyeket, a napról napra gyarapodó vakondtúrásokat. Elég, ha a boltban mosolyogva szolgál ki az eladó, s az autóbuszon barátságosan biccent az idős sofőr. Elég, ha a lányom, a barátom felhív telefonon, és megkérdi, hogy vagyok. Elég, ha a napi hírek nem háborús képekkel, tragédiával kezdődnek. 
Nem kell sok a boldog élethez. Igaz, a január kicsit hosszú, kicsit szürke és fénytelen lesz, de már felfedeztem az első hóvirágok kukucskáló hajtásait, ami azt jelenti, hogy van esélyünk még egy tavasz megélésére. Kevesebb panaszkodással, szerényebb, alázatosabb hozzáállással, s több megértéssel, türelemmel egymás iránt sokra vihetjük. Akár a lelki békénket is megtalálhatjuk. Ha ez sikerül, a világ is megbékél velünk, nem sokkol, ránk hangolódik, s a veszteségek elviseléséhez is ad elég méltóságot. Lehetne így is. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)