Gazdag, mégis szegény az emberiség: református lelkész szólt a hívekhez az Egri bazilikában + fotók

Szombaton az idei ökumenikus imahét utolsó közös egri istentiszteletére gyűltek össze a történelmi egyházak hívei a Bazilikában. A római-, illetve görögkatolikus, református, evangélikus és baptista közösségek tagjai hétfő óta Eger más-más templomában hallgattak igehirdetéseket és imádkoztak együtt, részeseivé válva a keresztény egyházak világszerte közös, évenkénti rendezvénysorozatának. 

A Bazilikában dr. Csizmadia István római katolikus főesperes köszöntötte a megjelenteket. Köztük volt dr. Pajtók Gábor, a térség országgyűlési képviselője is. 

– Mai istentiszteletünk során is az irgalmas szamaritánus történetére figyelünk, hogy meghalljuk mennyei Atyánk hívó szavát, hogy szeressük Istent és szeressük embertársainkat, felebarátainkat, mint magunkat. Hálaadással és örömmel készülünk arra, hogy a szeretet Istenével találkozzunk e közös imahét alatt – mondta dr. Csizmadia István.

A 2024. évi ökumenikus imahét tematikáját és istentiszteleti rendjét az afrikai Burkina Faso-i ökumenikus munkacsoport készítette, a programadó témáját Lukács evangéliuma adta: Szeresd Uradat, Istenedet... felebarátodat pedig, mint saját magadat (Lk 10,27). A liturgiát ennek megfelelően szombaton dr. Csizmadia István vezette. Demkó Balázs görögkatolikus parókus Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből olvasott fel részletet, majd Szedmák Zoltán római katolikus diakónus Lukács evangéliumából az irgalmas szamaritánus programadó történetét idézte a Szentírásból.

Tóth Imre református lelkész a Biblia 10. zsoltárát választotta igehirdetése alapjául, mert mint mondta, kapcsolódik az abban megírt üzenet az irgalmas szamaritánus példázatához. Mint mondta, az emberi problémák szélesebb spektruma jelenik meg a zsoltárban: nemcsak az összevert, kifosztott, otthagyott embert állítja elénk, hanem a szegény és nyomorult ember ügyét példázza mindenki előtt. 

– De ki a szegény? Először arra gondolunk, akinek nincs elég pénze, élelmet, javakat nélkülöz. A magyar nyelvben azonban, ha valakivel valami rossz dolog történik, arra is azt mondjuk: szegény ember! Anyagilag nem biztos, hogy szegény, csak a helyzet, a szituáció miatt mondjuk, amibe belekerült. Sokan gondolják, ettől messze vannak: egészségesek, megvannak az anyagi javaik. Azonban egy válás, egy munkahelyvesztés elég ahhoz, hogy valaki lecsússzon. Szegény tehát, aki bajba jutott, aki elesetté vált, aki kisemmizett, aki nyomorult lett, aki háború áldozata. A szegény szavunk ellentéte a gazdag. De a Bibliában mást látunk. Ott a szegény ellentéte nem a gazdag, hanem a gonosz – a szegény emberek ellentéte a gonosz emberek, akik persze, attól lehetnek gazdagok. Sőt, nagy gonoszságot művelni igazából sok pénzzel lehet: a szemünk előtt pusztul a világ, úgy, ahogy még soha. A 10. zsoltár 2. verse azt írja: a gonoszok miatt sanyarú a szegény, mert a gonoszok azt mondják, hogy nincs Isten, nem lesz számonkérés. Láthatjuk a hozzáállást, mondjuk Nyugat-Európában: az egyik városban például egy katedrális kiürítettek, teleengedték vízzel, és korcsolyapályát csináltak belőle. Mindezek mellett, nyilván olyan ember is van, aki maga tehet sanyarú sorsáról, maga teszi tönkre az életét – mondta Tóth Imre.

– Jézus azt mondja, hogy szegények mindig lesznek veletek. Ezzel egy korrajzot ad, ami érvényes volt az ő korában, érvényes most is, s az marad, amíg tart a történelem. Nem múlik el a szegénység a világból, mert az ember nem tud, nem akar megváltozni, nem akar megtérni. Kicsoda a mi Istenünk, és hogy bánik a szegényekkel? A nyomorult szegény, és az eltévedt gonosz emberről szóló 10. zsoltár azt írja: az Úr király örökre. Ő a mindenható mindörökké, aki fölött nincsen senki. Jézus virágvasárnapkor mégis úgy jött szamárháton Jeruzsálembe, bemutatni a nagy áldozatát, hogy szegény volt. Ugyanolyan szegény és nyomorult volt, mint akikhez jött. Pedig gazdag volt. Pál apostol a korinthusiaknak szóló második levelében azt írja: Ismeritek a mi Urunk, Jézus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok. A mennyei gazdagságból belépett a mi véres, földi világunkba. Egy akart lenni a nyomorult szegénnyel, az elhagyatottal, az árvával, a bajbajutottal – irgalommal és szeretettel. Hogy könyörüljön a világ szegényein – fogalmazott Tóth Imre.

A lelkész feltette a kérdést: rászorulónak érzed magad Isten segítségére, vagy azt mondod, megvagy nélküle? A Jelenések könyve írja: tudd meg, hogy szegény vagy, tette hozzá. Tudnunk kell, hogy meghallgatja az Úr a szegények ügyét, megerősíti a szívüket, azaz, Isten a szegény, nyomorult ember mellé áll, magyarázta.

–  Egy másik zsoltárban olvashatjuk: Mentsétek meg a szegényt! Ebben a sorban benne van minden egyháznak, minden keresztyén közösségnek a programja: mentsétek meg a szegényt. Nem tudunk ugyan minden bajt megoldani, nem tudjuk a világtörténelmet megakasztani, hogy más irányt vegyen, de álljon előttünk Jézus parancsa: a felebarátnak a szeretete. Azt gondolom, így lehet menteni a szegényt. Hogy ne olyan világban kelljen élnünk, mint most, ahol az ember embernek farkasává vált, hanem olyanban, ahol az egyik embernek nem kell félni a másiktól. Látnunk kell, hogy az egész teremtett embervilág szegény minden gazdagsága ellenére, mert Isten kegyelmére szorul, a kegyelméért kell, hogy kiáltson – zárta igehirdetését Tóth Imre.