Január elseje a nagy remények napja

Azt hiszem, nem lövök mellé, ha úgy gondolom, január elsején a leggyakrabban használt szavunk a boldog. Boldog újévet kívánunk a rokonainknak, barátainknak, a közösségi oldalakon boldog-boldogtalannak. Nagyon sokan ma már telefonon köszöntenek másokat, ahol esetleg csak annyit írnak: boldogat, amit az okostelefonunk akár bólogat ferdítéssel is küldhet tovább, de azért értjük. Legalábbis úgy gondoljuk.

Január elseje a nagy remények napja. Hajlamosak vagyunk megfogadni valamit, amitől szebbek, okosabbak, egészségesebbek, azaz boldogabbak leszünk. Aztán pár nap múlva, amikor újra sokadszor harsogja a reklám az arcukba azt a hamisságot, hogy: „mert önnek ez jár!", könnyen dobjuk sutba az évtizedes komfortzónából való kiszakadás erőt és kitartást követelő kényelmetlenségeit. Főleg azért, mert hamar nyilvánvalóvá válik: akinek december 31-én rendezetlen volt a magánélete, aki elégedetlen volt a munkájával, a főnökével, a fizetésével, az január elsején sem éli meg ezt másként, a szokásos hétköznapi robot újraindulásával pedig pláne. A karácsonyi töltekezés a szeretetből, a türelemből és békességből pedig hamar elfogy.

Vajon mitől lenne egy új év csak úgy, önmagától boldog? Ahogy évezredek óta mindig, ebben az esztendőben is lesznek háborúk, járványok, természeti katasztrófák, lesz emberi békétlenség. Az is kérdés lehet, hogy ha mindenki boldog szeretne lenni, miért csak egyszer egy évben kívánjuk – akár tiszta szívből, akár csak udvariasságból. Mi lenne, ha minden reggel úgy köszönnénk egymásnak: Boldog új napot kívánok! Véleményem szerint a boldogságért valójában egy lépést sem kell tennünk: ott van mindnyájunkban. Fiatal korunkban elég az ifjúságból fakadó egészség, optimizmus és energia, hogy boldognak érezzük magunkat. Amikor pedig az ifjúság már a múlté, óriási kincs helyette az élettapasztalat.

Én sem kívánok boldog új napot minden reggel. Az viszont minden ébredés után eszembe jut, hogy minden újév beköszönte előtt egy héttel a szeretet és a boldogság forrása megszületésére emlékezünk. Arra, aki a hitem szerint békességet ad, és nem úgy, ahogy a világ adja. Aki velünk van minden napon, a világ végezetéig. Aki maga az út, az igazság és az élet. Mert az Élet az, ami jár nekünk. Amióta az Életet választottam, és megélem azt minden napon, tudom, hogy az a boldogság.

(Főoldali képünk illusztráció Fotó: Shutterstock)