Kétévesek a vámosgyörki hármasikrek, náluk jártunk a születésnapjukon

Január 22-én kétévesek lettek a vámosgyörki hármasikrek. Dániel, Dorottya és Dorián születésnapján kerestük fel a három idősebb testvérrel együtt hatgyermekes családot az otthonukban. Az édesapa, Flaskó József dolgozni volt, az ötödik osztályos József és a másodikos Levente pedig még nem ért haza az iskolából. A ötéves Tamara nagycsoportos óvodásként szintén "igazoltan" hiányzott, így az édesanyával, Flaskóné Szécsi Katalinnal beszélgettünk az örömteli napon. A három kis ünnepelt megszeppenve fogadott bennünket, és édesanyjukhoz húzódtak, aki nevetve mondta is: gyakrabban menjünk, mert egyébként igencsak zajlik náluk az élet. 

– Már mindenki tud menni, felmásznak mindenre. A nappaliban nem lehet sem széket, sem asztalt bennhagyni, mert felkapaszkodnak rájuk. De felmásznak az ablakba, ki is tudják nyitni, vagy leszedik a radiátor tetejét. Így aztán a veszélyes helyek elől rácsokkal zártuk el az útjukat. Különösen a konyhába és a fürdőszobába vezetőt. Tapasztalatból tudom, hogy az utóbbiban mindig előszeretettel kinyomnának egy-egy flakon tusfürdőt, a vécét pedig dugulásig tömnék vécépapírral. Korábbi huncutságuk eredményeként már az autókulcsot is elnyelte egyszer a vécékagyló, Józsi fiam a tisztítócsőből pecázta ki horgászbottal. Egyre több dologban kezdenek önállóak lenni. Így már könnyebb kicsit a helyzetem, nincsenek annyira rám utalva, de azért mindenfelé figyelnem kell, melyikük mit csinál. A karácsonyra kifestett nappali falát például azóta már szép "barlangrajzok" tarkítják – mutatott körbe nevetve Flaskóné Szécsi Katalin.

Az édesanya elmondta, szerencsére sikerült jól betartott napirendet kialakítaniuk. 

– Az ikrek reggel percre pontosan fél hatkor, egyszerre ébrednek fel. Kimásznak a kiságyukból, és jönnek hozzám, hogy ideje kelni. A nagyobb nyomaték kedvéért van úgy, hogy dobálják hozzám a cumisüvegüket. Ők költik a három nagyobb testvérüket is. Ha azok nehezebben ébrednének, addig "ugrálnak a fejükön", kiabálnak nekik most már a nevükön szólítva őket, amíg muszáj kipattanniuk az ágyból. Aztán indul a napi menetrend: pelenkázás, öltöztetés, a nagyobbak indulnak oviba, iskolába. Az ikrek reggeli után szétpakolnak, aztán összepakolunk, majd megint a szét-, illetve visszaösszepakolás jön, s ez megy a végtelenségig. Délben alszanak jó 20 percet. Amíg elmegyek a fiúkért az iskolába, Tamaráért  az óvodába, mama felügyel a kicsikre. A nagyobb testvérek hazaérkezésekor az igazi az ikrek boldogsága, indul a hatszemélyes játék. Az iskolásoknak végül el kell vonulni másik szobába, hogy tanulni tudjanak. Délután általában sétálunk. Legalább az egyik nagyobb gyermekem jön az egyik ikerrel, én meg a másik kettővel. Vacsora és fürdés után az ikrek este 7-kor már alszanak. Fürdés után nálunk már nincs játék, nincs bulizás. Meg is szokták már, automatikusan mennek szépen libasorban a szobájukba, másznak be az ágyukba, megkapják a kis tejet vagy teát, és alszanak. Önállósodtak már ebben is. Mire a nagyobbak megvacsoráznak, megfürdenek, már  fél 9 van, de utána nálunk már általában csend van. Akkor jön el az én időm, egy kicsit le tudok ülni, átgondolni a nap történéseit, a másnapi teendőket, meg felmosni, egyebeket elvégezni – sorolta Flaskóné Szécsi Katalin.

Egyre önállóbbak az ikrek a játékban is, szépen eljátszanak már együtt, szoros felügyelet nélkül. 

– Ezzel együtt Dorottya nem lóg mindig a fiúk nyakán. Egyedül is eljátszik bármivel, vagy táncol, énekli a Csip, csip, csókát, vagy mondókákat sorol. Enni, inni kér, ha éhes, ha szomjas, segít a pakolásban. Ha tele van a pelenka, akkor szól, hogy cseréljük ki, még azt is megmondja, milyen "csomag érkezett". Van úgy, hogy felveszi a csizmáját és a sapkáját, Tamara táskáját, és azt mondja, hogy megy az oviba. A fiúk viszont inkább együtt szeretnek játszani. Nagy az összhang közöttük. Ha az egyik elindul valamerre, megy a másik is utána. Ha egyikük sírva fakad, a másik mellé telepszik sírni. Így van az evéssel, de a rosszalkodásban is követik egymást. Szerencsére semmilyen csínytevés nem marad előttem titokban, mert ha valamelyikük galibát csinál, a másik azonnal szól nekem. Most már mindhárman kezdik szokni a bili használatát. Míg korábban remek móka volt a fejükre tenni, ma már  időnként bele is pisilnek. Bizony, jó lenne, ha már legalább nappal szobatiszták lennének, mert azért havonta az a 400, hármuknak szükséges pelenka sem olcsó mulatság, de majd lassan annak is eljön az ideje – bizakodott az édesanya.

Az édesapa szinte mindig dolgozik, tavaly egy napot sem volt betegállományban: a munkahelyi feladatain túl is vállal munkát. 

– A nagyobb gyermekeim a mai napig is sokat segítenek. Korábban etették az ikreket, de ezt ma már nem nagyon kell, a kicsik is maguk esznek. De ha tejet kérnek, a nagyobbak azonnal mossák az üveget, viszik nekik, játszanak velük, vigyáznak rájuk, ha olyan teendőm van, hogy magam épp nem tehetem. Józsi fiam altatni is szokta őket. Persze, csak be kell ülni a kicsik szobájába, nekik elég, ha ott van velük, és maguktól elalszanak. Józsinak tetszik ez a feladat, mert közben nyugodtan tud a telefonján nézelődni. A nyugalom percei persze rövidek nálunk, állandó mozgásban vagyunk. A nagyobb fiúknak rendszeresen fociedzés van meg meccs, nekem szülői értekezletek, és a szülői munkaközösségnek is tagja vagyok. Segítem az óvodát és az iskolát is, például részt veszek bálok szervezésében. Mama szerencsére Józsi születése óta támasza a családnak. Ő vigyáz az ikrekre, ha ilyen teendőim miatt nem vagyok itthon – mosolygott a mamára Flaskóné Szécsi Katalin.

Az édesanya arról is beszélt, hogy az ikrek egészségesek, a korukhoz képest fejlettek. Már csak a védőnőhöz kell járniuk státuszvizsgálatokra. 

– Áprilisban már be is iratkozunk az óvodába, hiszen már most, kétévesen meg kell ezt tenni. Az ikrek még nem voltak az oviban, majd tavasszal megyünk először, de azt már tudjuk, hogy a Napocska csoportba fognak járni. Azt szeretném, ha már a jövő év februárjától így lehetne – nézte mosolyogva az ikreket az édesanyjuk.

Végül azt is megtudtuk, hogy a futballkedvelő családban már az ikrek is kiveszik a részüket a tévé előtt a szurkolásból. A magyar válogatott meccsein már babanyelven is zúg a Hajrá, magyarok!