Kitüntették dr. Dolhai Lajos rektort

Az ökumenikus imahét debreceni záró alkalmán, január 28-án, a Református Nagytemplomban átadták a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány által 2018-ban alapított Pro Unitate in Christo-díjat. Az idén a díjat dr. Dolhai Lajosnak, az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézet rektorának ítélték oda – írja az Egri főegyházmegye honlapján.

A díjat dr. Kustár Zoltán teológiai tanár DRHE, a Both Antal Alapítvány kuratóriumának elnöke és dr. Fekete Károly tiszántúli református püspök adta át. Dr. Dolhai Lajos 1952-ben született. Teológiai tanulmányait Egerben, majd 1973-78 között Budapesten, a Római Katolikus Hittudományi Akadémián végezte. 1977-ben szentelték pappá. Teológiai doktorátusát 1978-ban a Hittudományi Akadémián a felekezettudományok területén szerezte meg. 1979-81 között Rómában folytatott posztgraduális tanulmányokat. 2002-ben habilitált a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amelynek hosszabb időszakokon át oktatója is volt.

Dolhai Lajos tudományos szerzőként és szerkesztőként 13 önálló könyvet írt, és összesen 86 tudományos közleményt jegyez, többségében a rendszeres teológia, a liturgika és a felekezettudományok területén. 1981 óta folyamatosan tanít az Egri Hittudományi Főiskola és Érseki Papnevelő Intézetben. 1994-ben nevezték ki az intézmény főigazgató-helyettesévé, majd 2008 szeptemberében annak a rektorává. Tudományos eredményeit és a papnevelésben kifejtetett odaadó oktatói munkáját egyházi megbízatások és magas állami kitüntetések is jelzik.

A Pro Unitate in Christo–díj létrehozásának elsődleges célja az ökumenikus, felekezetközi párbeszéd szimbolikus elősegítése volt hazai és nemzetközi vonatkozásban, mindenekelőtt a római katolikus és a református egyházak között. A díjat olyan kutatónak, egyetemi oktatónak, egyházi személynek, közéleti szereplőnek vagy példás életű egyháztagnak lehet adományozni, aki a felekezettudomány és/vagy ökumenika teológiai tudományok művelésében kimagasló eredményeket ért el, és hosszú időn át, jelentős mértékben hozzájárult a történelmi felekezetek közötti érdemi teológiai párbeszédhez, ökumenikus kapcsolataik elmélyítéséhez, egymás kölcsönös megismeréséhez és megbecsüléséhez.