Tüntető körmeneten a sztrájkolók

Sztrájk.

A városunkban dolgozó kőművesek és ácsok folyó hó 5-én kimondották a sztrájkot. Követelésük az, hogy a munkaidő, mely eddig a vidéken dolgozóknál reggel 4 órától este 8 óráig, a helyben dolgozóknál pedig reggel 5-től este 7-ig tartott, ezután úgy helyben, mint vidéken reggel 6-tól este 6-ig tartson s hogy ezenfelül munkadijuk óraszámra fizettessék és pedig óránként 30 fillértől kezdve, – a munkás használhatósága és ügyességéhez mérten – emelkedő arányban. Az eddigi munkadij napi 3 K 60 f.-től 4 K 20 f között váltakozott. A munkaadók közül néhány kisebb forgalmú mester késznek nyilatkozott a kiszabott feltételek elfogadására, a többi azonban megtagadta hozzájárulását, mire kimondották a segédek a sztrájkot és tüntető körmenetben mintegy 200-an bejárták a várost és társaikat a folyamatban levő munkáktól elterelték. A mozgalom a fővárosi szakegyesület által lesz vezetve és támogatva. Igy távolról nézve a dolgot, a munkások fellépése jogosultsággal birónak látszik. A munkaidő emberséges leszállitása ugyanis feltétlenül megállja a helyét. És meg van az értelme a munkadij mérsékelt emelésének is. Belátják ezt többé-kevésbé a munakadók is, de főkifogásuk az, hogy a munkaidőnek ily jelentékeny leszállitásánál a szakemberek mellé adott segéderők vagyis a napszámosok dijainál van nagy veszteségük, mert ezek ugyanannyi napszámot követlenek, mint eddig. Reméljük, hogy a fenforgó csekély differenczia mindenek érdekében ki lesz egyenlithető s a béke mielőbb helyreáll. Ha másként nem akkor a hatóság tapintatos beavatkozása mellett.

Visszaemlékezés az egri jogászbálra.

Négy éve, hogy ismerem az egri jogászbált s mulattam benne, de mint egyik-másikától hallom, kik már előbbről ismerik, azok is mondják, hogy oly nagyszámú közönségre, mint az idén volt, nem emlékeznek, s mint a mamáktól hallom, csak a 60-as években volt oly népes a jogászbál, mint volt az idén.

Gyönyörű holdvilágos este volt mikor elindultunk, igy nem kellett tartani attól, hogy az egri útczavilágitás mellett az ilyenkor sürün forgó hintókkal, mint a múlt évben összeütközünk.

A casinóterem parquettirozva, a csillárok és az oldalgyertyatartók számtalan gyertyafényein a nagy kivilágitáson kívül más fényben nem uszott, a terem bár egyszerü, de azért mégis diszes volt.

A bálanya Mocsáry Imréné szül. Okolicsányi Gizella ugy ½ 9 órakor érkezett meg… Nyilt örömtől sugárzó arczczal lépett a terembe a bálelnök karján, mindenkit megnyerő mosolya kiséretében üdvözölve foglalta el a garde des damesok között a központot, kezében tartván egy gyönyörü virágcsokrot, melynek alján fehér s rózsaszin szalag csüngött, a következő arany nyomatu felirattal: „Egri jogászbál 1884. jan. 12.” A bálanyát követték Brezovay Ilonka és Erzsike mint házi kisasszonyok (Egerfarmosról) rózsaszin atlasz és krepp ruhában.

A terembe lépve a bálanya, a katonai zenekar a nyitányt kezdte játszani. - Kevés szünet után Palócz huzta rá a talp alá valót, s az első csárdással, melyet a bálanya a bálelnök Mészáros Kálmánnal lejtett, kezdetét vette a táncz, mely legjobb kedvvel egészen reggelig tartott.

M – a.

Szinházi hirek.

– Casanova mai bemutatója iránt oly nagy az érdeklődés, hogy a szinház nem lesz képes befogadni a közönséget. Az igazgatóság tehát vasárnapra is kitűzte a világhirű magyar szerző irta operettet. A szinházhoz közel álló személyiségek csodákat regélnek e bájos zenéjű, érdekfeszitő operettről és azt rebesgetik, hogy ez az operette valósággal lázba fogja ejteni a közönséget. És ezt nem mondják hiába. A pokol jelenet poetikus varázsa mélyen megragadja az embert, Marion forró szerelme felheviti az ember ereiben a vért. Pompadour asszony szépsége vakit. Lia, a kötő szerelme tüzének utolsó lángja, ábrándozóvá teszi a lelket, a szivet… És ehhez járulnak még a legszebb szerelmi dalok. Casanov szivének kibuggyanó forrásai. És végre kimeritik a vizet a kutból: Casanova egyszerre leroskad sirjába… Ennél poétikusabban a nagy költő Casanova életét senkisem rajzolhatta volna meg. A mai előadás teljesen méltó lesz a darabhoz.