Varázsige

Helló, szépség, merre van a pékség? – ilyen és ehhez hasonló szövegekkel készítettek fel sihederkoromban a nagyfiúk, amikor arról kérdeztem őket (sokszor kérdezni se kellett, menőztek maguktól is), miként lehet a legnagyobb hatásfokkal csajozni. Tetszett a vagányságuk, igaz, csak ideig-óráig; viszonylag hamar rájöttem, hogy nem ez a legbiztosabb receptje a sikernek, a többi, ma már vállalhatatlannak tűnő dumáról nem is szólva. 
Utóbbiaktól megkímélem az olvasókat, hiszen ha egy alomból származunk, legtöbbjük alighanem szintén találkozott hasonlókkal, ha pedig fiatalabbak, minek égessem nemzedékemet azzal, mennyire bunkó volt a környezet, amiben kénytelenek voltunk szocializálódni. Legalábbis mifelénk, faluhelyen, de – valamelyest tájékozódva a hatvanas, kora hetvenes évek huligánjait bemutató irodalmában – e téren nemigen beszélhetünk számottevő urbanizációs fölényről. 

Már ami az intelligenciát illeti… Kamaszként, noha nem soroltam magam a leghülyébbek közé, tényleg azt hittem, hogy létezhet olyan varázsige, ami a lányokat az enyémnél sokkal hosszabb hódítási listával büszkélkedő srácok karjaiba hajtja. Ha szerettem volna felzárkózni, vagy meg kellett volna lelnem a bölcsek kövét, vagy gátlástalanul füllentek. A reálisabb megoldást választottam. 

A fantáziám működött, hellyel-közel képes is voltam hihetően előadni az amúgy magányos közegben fogant vágyálmaimat, amiket még a suksükölő helyi menő csávók is érdeklődéssel hallgattak. Meg is lepődtem, amikor később, aktívabb időszakomban, a lányoktól visszahallottam saját szavaimat, amelyekkel kalandjaim alátámasztására színesítettem élménybeszámolóimat. Nem volt véletlen a haverok figyelme, hamar újrahasznosították ötleteimet – döbbentem rá. 

Hoppá! Ezek szerint nincs is olyan varázsszó, ami kinyitja a horgokat a melltartókon? Nincs abrakadabra, aminek csak a szerencsések lehetnek a birtokában? Nem feltétlenül másnál leledzik az intellektuális fölény, amivel rovátkákat lehet rajzolni a puskatusra? Megannyi égető kérdés, amikre az idő adta meg a választ. Hogy milyen választ, ezt nem taglalnám, hiszen a tézis hamar megdönthető. Elég egy kis pálinka, néhány üveg sör, és máris összedől a rendszer. Nekem elhihetik.