A tehetségről

Nem kell mindenben a legjobbnak lenni. A napokban egy régi Kurt Vonnegut-idézetet dobott elém a Facebook. Arra jutottam, a legjobb, ha másokkal is megosztom. 

Így szól: „15 éves koromban egy hónapot töltöttem egy régészeti ásatáson. Egyik nap az ebédszünetben beszélgettem az egyik régésszel, aki olyan „ismerkedős” kérdéseket tett fel, amiket a fiataloknak teszel fel: Sportolsz? Mi a kedvenc tárgyad? Nem, nem sportolok, válaszoltam. Színházzal foglalkozom, kórusba járok, hegedülök és zongorázom, korábban művészeti órákra jártam. És akkor ő: Hű! Ez elképesztő! Mire én: Ó, nem, mert egyikben sem vagyok jó! És akkor mondott valamit, amit soha nem fogok elfelejteni, és ami teljesen feldúlta a gondolataimat. „Nem hiszem, hogy a dolgok csinálásának az lenne az értelme, hogy jók legyünk bennük. Úgy gondolom, hogy különböző készségeket szereztél, csodálatos tapasztalatokat, és ezek mind tanítanak neked valamit, és érdekes emberré tesznek, akármilyen jól is csinálod.” És ez őszintén megváltoztatta az életem. Mert eljutottam abból a valakiből, aki semmiben sem volt elég tehetséges ahhoz, hogy kitűnjön, olyan valakivé, aki azért csinált dolgokat, mert élvezte azokat. Annyira teljesítményorientált környezetben nőttem fel, hogy úgy gondoltam, csak akkor érdemes dolgokat csinálni, ha „nyerni” lehet rajtuk.” 

Eddig az idézet. Nekem nagyon tanulságos volt. Töprengjenek mostantól rajta mások is! 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)