2024.05.07. 07:50
Egerből Auschwitzba deportált túlélő gyújtotta meg az emlékezés fáklyáját + videó
A Hamász elleni háborúról is szóltak beszédükben az izraeli állam- és kormányfők a jom hasoá, az izraeli holokauszt emléknap vasárnapi nyitómegemlékezésén Jeruzsálemben, a Jad Vasem holokauszt emlékközpont központi emlékünnepén.
Hat túlélő gyújtotta meg az emlékezés fáklyáit a meggyilkolt hatmillió zsidó előtt tisztelegve
Forrás: yadvashem.org
Az idén is hat túlélő gyújtotta meg az emlékezés fáklyáit a meggyilkolt hatmillió zsidó előtt tisztelegve – derült ki az MTI hétfői tájékoztatásból. Egyiküket, Arie Eitanit, akkori nevén Guttman Ármint Egerből deportálták Auschwitzba, ahonnan továbbvitték munkatáborokba, majd túlélt egy halálmenetet is. A háború után visszatért Egerbe, majd Palesztina felé indult. Először elfogták és Ciprusra vitték, ahonnan Izrael megalakulásakor kiszabadult és Izraelben egy kibuc egyik alapítója lett.
Egy másik fáklyát az erdélyi Szilágynagyfaluból származó Pnina Hefer, akkori nevén Pnina Weiss lobbantott lángra. Édesapja a falu rabbija volt, és huszonegyen voltak testvérek, ő volt a huszadik. Szilágysomlyóról deportálták őket, több lágert is megjárt. A háborút hat gyermek élte túl, Izraelbe vándoroltak, ahol ő maga tanárnőként dolgozott.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök emléknapi beszédében kijelentette, hogy a Hamász palesztin szervezet október 7-i terrortámadása nem volt holokauszt, de nem azért, "mert nem állt szándékukban elpusztítani minket, hanem mert nem volt meg hozzá a képességük". A továbbiakban párhuzamot vont a korábbi antiszemita vádak, és a gázai övezeti háborúban Izrael elleni népirtás-vádak között.
Szót emelt a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság esetleges – háborús bűnök címén kiadott – elfogatóparancsa ellen; mint mondta, szerinte ez a lépés veszélyezteti Izrael önvédelemhez való alapvető jogát.
– Még ha Izrael kénytelen is egyedül maradni, egyedül fogunk állni, és továbbra is hatalmas csapást mérünk ellenségeinkre a győzelemig – közölte a gázai övezeti háború folytatását ígérve.
Jichák Hercog államelnök nyitóbeszédében emlékeztetett arra, hogy Izrael több mint kétszáz napja háborúban áll, s az iszlamista Hamász terrorszervezet továbbra is izraeli túszokat tart fogva a Gázai övezetben.
Felelevenítette az október 7-i Izrael elleni terrortámadást, és hangsúlyozta annak különbségét a holokauszttól, mert a mintegy fél évvel ezelőtti tragédia ellenére jelenleg egy állam védi a zsidókat a fenyegetésekkel szemben, és kiemelte az egység jelentőségét. Azt is nyomatékosította, hogy Izrael "vállvetve" áll a diaszpórában élő, jelenleg az antiszemitizmus erősödésével szembenéző zsidókkal.
– A holokauszt óta eltelt évtizedekben rendre biztosítottuk magunkat arról, hogy +soha többé+, hogy a zsidó nép soha többé nem áll védtelenül. És mindezek ellenére az októberi mészárlások során mindannyiunkat a holokauszt borzalmai ráztak meg, és visszhangoznak szívünkben – mondta Herzog.
A megemlékezés a Gázai övezetbe hurcolt izraeli túszokért és a háború különböző frontjain harcoló izraeli katonákért elmondott imával kezdődött.
A központi ünnepséggel egy időben Izrael számos helyén, köztereken és magánlakásokban tartottak közösségi megemlékezéseket, melyeken túlélők köré gyűlve izraeliek ezrei hallgatták meg a visszaemlékezéseket a második világháború során történt zsidók elleni népirtásról.
A yadvashem.org portál részletesen is bemutatja Arie Eitani életútját. Mint írták, Armin Guttman néven született Milánóban 1927-ben, Samuel és Etel magyar bevándorlók egyetlen gyermekeként. Felidézik, hogy a második világháború előestéjén a külföldi állampolgárságú zsidók kénytelenek voltak elhagyni Olaszországot, Arie családja ezért visszatért Magyarországra, és Egerben telepedett le.
1942-ben besorozták a Magyar Zsidó Munkaszolgálathoz. 1944 májusában édesanyjával, Etellel, nagyapjával és a családja többi tagjával együtt az egri gettóba került. Körülbelül egy hónappal később Auschwitzba deportálták, és Arie kivételével az egész család a gázkamrában lelte a halálát. Arie-t később az auschwitzi cigánytáborba zárták, majd a kauferingi táborba küldték, ahol kényszermunkás volt. Megkínozták, és néhány lábujját is amputálták.
Néhai felesége Rina, a holokauszt lengyelországi túlélője. Két két gyermekük, nyolc unokájuk és hét dédunokájuk van. Rina 2020-ban hunyt el.
