Leánykérés

A mesterséges intelligenciát lehet szeretni, nem szeretni, rettegni tőle – például mert elveszi majd a munkahelyeinket, vagy más gonoszságot tesz megszokott hétköznapi életünkkel –, esetleg jól kihasználni egyetemi évfolyam- vagy szakdolgozatok jelesre írásához. A közösségi felületek kommentszekcióiban megy is az okoskodás erről. Áprilisban aztán újabb bomba robbant, amikor is közhírré tétetett, hogy a honi televíziózásban egyedülálló technológiával találkozhatnak a nézők: a Duna tévé vasárnap délutánonként látható ismeretterjesztő műsorán, a valamikor Kudlik Júlia fémjelezte Deltán, Fejős Ádám műsorvezetőtársa Bíró Ada, a mesterséges intelligencia segítségével megalkotott képi és nyelvi modell. 

Mit mondjak? Sokan kezdtek el anyázni, az „ötletgazdákat” elküldeni melegebb – ha van még ilyen – éghajlatokra. Én azért nem hoznék sommás ítéleteket se pro, se kontra, bármerre is visz az MI útja. Azért kerülöm az elhamarkodottságot, mert ilyenkor eszembe jut a harminc éve meghonosodott új technológia, a mobiltelefon, s az azzal kapcsolatos kezdeti vélemények, amelyek – valljuk be – azért többnyire irigységből táplálkoztak, hiszen mi másért becézte volna bunkófonnak a nép. Láthatjuk, azóta mi lett belőle: az egy főre jutó okotelefonok száma honunkban a legnagyobb a világon. A telók pedig csodákra képesek. De, ami magát az MI technológia „elemberiesítését” illeti: itt is van előd, a Telekom Vandája. Rajta is jókat lehetett derülni, és kitanulni a technikát, miként lehet a leggyorsabban kikerülni és eljutni az élő, eleven ügyintézőhöz. Várjuk tehát bizalommal a további fejlődést, s ne rettegjünk attól, hogy húsz év múlva valaki tévedésből egy csinos és szép, szőke hajú robotgépet vesz feleségül!