Életérzés Hatvanban csuklós busszal és nosztalgiával + fotók, videó

Engedjék meg, hogy a tudósítást személyes gondolattal kezdjem: ha egy magamkorabeli ember retró fesztiválra látogat – legyen szó zenéről, divatról, bútorokról, járművekről vagy bármiről –, azért teszi, mert igénye van a nosztalgiára. Mert szentimentális. Mert a múltban él, vagy mert szívesen gondol a saját ifjúságára. Vagy mindegyik, így együtt.

És akkor egy emlék: a 70-es évek közepén jártunk, nyolcadikos diákként Fertőd volt az úticélunk. A szálláshelyünkkel meg voltunk elégedve, annál is inkább, mert a mellettünk lévő épületszárnyban balatonfűzfői, ugyancsak végzős lányokat szállásoltak el. Reménykedtünk az előttünk álló kellemes órákban, előbb azonban közös programot szerveztek számunkra. Fel is sorakoztunk fapados Ikarus 311-esünk előtt, amikor a járgányunk mellé gördült egy piros „panoráma Ikarus”, tele a fűzfői csajokkal, akik talán még most is röhögnek, ha eszükbe jut a fél évszázaddal korábbi jelenet. Annyira cikinek éreztük a helyzetet, hogy jómagam például a kiszemelt lánynak (a nevére is emlékszem: Éva volt) meg sem mertem adni a címemet, helyette kamuztam valamit, ami visszatekintve nagy hiba volt, ismerve a jelenlegi balatoni telekárakat.

Tudom, tudom, a tavalyi beszámolómat is az iménti mozzanat felidézésével indítottam, de nem tehetek róla: ha tömegközlekedés, akkor hatvani retrófesztivál és nosztalgia minden mennyiségben a Volánbusz Bercsényi úti telephelyén, ahol ezen a szombaton is meglepetésekkel várták a kilátogató sokaságot. Köztük Horváth Richárd polgármestert, aki most sem „csupán” városvezetői minőségében, hanem a régi járgányok szerelmeseként is tiszteletét tette az eseményen.

– mondta. 

– A mostani a harmadik alkalom, hogy megtartják a fesztivált, s örömmel hoztunk ki mi is személyautókat, valamint egy teherautót és egy buszt is. Amikor ilyen régi technikákat lát az ember, megpróbálja feleleveníteni azt az időszakot, amikor még az utcán is hasonlókkal találkozhattunk. Emlékezünk a hangulatra: a hangjukra, a színükre, de még az illatukra is. Külön élmény, hogy immár a fiammal együtt újíthatom fel a régi autókat.

Az életérzés említése nem hiányzott dr. Bói Loránd közlekedésstratégiáért felelős helyettes államtitkár megnyitóbeszédéből sem, aki úgy fogalmazott: a retró divat lett. Vannak cégek, amelyek erre alapozzák üzleti stratégiájukat, s vannak, akik értékmentésként tekintenek rá. A töretlen népszerűség titka a múlt iránt érzett nosztalgia.

Dr. Mosóczi László, a Volánbusz Zrt. vezérigazgatója ehhez hozzátette: kezdeményezésük célja a hazai járműgyártás értékeinek megőrzése a jövő generációi számára. Ezért újították fel tavalyelőtt az emeletes Ikaruszt, s ezért restaurálták tavaly az Ikarus 30-as „Nejlon Piroskát”. Szakembereik ez alkalommal is csodát műveltek: kívül-belül felújítottak egy Ikarus EAG 397.05-ös járművet, amit dekorációs pályázatuk nyertes grafikája díszít, és frissen rendbe tettek egy Ikarus 280-as csuklós autóbuszt is, ami a 200-as típuscsalád 200 ezredik példányaként gördült le annak idején a gyártósorról, s 1993-ig „szolgált”. Mindkét jármű a magyar autóbusz-közlekedés és -gyártás páratlan történetét hirdető, igazi különlegesség – tette hozzá.

A retrónap sztárjai tehát az említett járművek voltak, de a közönség megtekinthette a korábbi évek slágereit, valamint az egyre bővülő flotta számos más kuriózumát is.