A kapczabetyárok labdája

22. szám. (1) 
Tek. Heves vmegyének nevet adott Heves mezővárosa 4 országos vásárt nyere, t. i. jan. 25kén, april 18kán, jul. 18kán és oct. 24kén évenként tartandót. Különös figyelmet érdemel, hogy e’ vásárok illy rendű elintéztetésök mellett háromon, a’ debreczeni sokadalomra járni szokott kereskedő ’s vásáró urak utjokban ezek közül is jelen lehetnek, minthogy a’ jan. 17kén, és oct. 9kén Debreczenben eső vásárok után, az april. 24kén esőnek pedig előtte tartatnak Hevesen a’ vásárok. A’ tek. megye a’ kereskedést mindenkép buzgón elősegiteni kivánó különös gondoskodásainál fogvást, az utak javittatásin sőt ujak készittetésin serényen dolgoztak; mélt. gróf Károlyi István ezen pest-debreczeni út szakadatlan folytathatására a’ Tiszán Poroszló és T. Füred közt, Heveshez közel, álló fahid épitésére is áldozni kész; mind ezen kedvező körülmények a’ hevesi vásárok nagy előmozditásokra fognak szolgálhatni. E’ felett Heves közbirtokos urai a’ kereskedőség részire alkalmas áruló- és szálló helyekről, valamint tökéletes bátorsági és jó rendtartásról is már eleve gondoskodtak. 

Rendőség-e vagy csendőrség! 
Egy kissé elkésve veti fel Dr. Borossy János e kérdést, mert hiszen városunk közgyűlése már egyhangulag a csendőrség mellett tört lándzsát Elmondottuk nézetünket e tárgyban többször is. – Nem azt kérdezzük ugyanis, rendőrség van-e vagy csendőrség? hanem azt, hogy van-e élet- és vagyonbiztonság! Maga Dr. Borossy is azt állitja czikkében, hogy a „közcsend és közrend igazán ijesztő módon volt megháboritva” s midőn ennek orvoslásaként a rendőrök létszáma 10-ről 16-ra lett emelve, a helyzet nemcsak, hogy nem javult, de talán még rosszabbodott. Hiszen­ f. hó 10-én is szó nélkül­ leütötték a Petőfi Sándor-utczában Szilva ácsot, ki csendesen ment haza; ugyanazon éjjel vérbefagyva hagyták Baranyiné bábaasszonyt, ki betegétől ballagott hazafelé stb. 
Hát amikor mindezeket szóváltás nélkül, pusztán negédességből cselekszik mások testi épségét s életét veszélyeztető gazfickók, akkor „elvi magaslatokon” állva tűnődjünk a fölött, hogy a csendőr nem-e használja majd fegyverét! Igenis használja és szúrja le azt a lelketlen bitangot, a ki minden emberi érzésből kivetkőztetve ok nélkül megnyomoritja felebarátját. Százszor inkább az az akasztófavirág pusztuljon el, mint a rendszerető, tisztességes polgár! Férjen meg a duhaj legény a bőrében és nem lesz bántódása sem csendőrtől, sem rendőrtől­. 

Ami pedig a magunkról kiállitandó szegénységi bizonyitványt illeti, hogy idegen erő és hatalom igénybevételére szorulunk, az a kényszerhelyzet szomorú következménye, melyért senki sem lelkesül. Ha azonban a viszonyok igy alakultak, meg kellett tenni, mert az igazi szegénységi bizonyitvány az lenne, ha védtelenül kiszolgáltatnánk­ magunkat egy csomó kapczabetyár kedvtelésének és életünk, testi épségünk az ő szeszélyük játéklabdájává­ válnék. 
Jogállamban ilyesmi nem képzelhető és igy még ha csakugyan „idegen” volna is az a csendőrség, minthogy az ”erő és hatalom” kifejezője, mely a polgárok elleni merényletek elháritására van hivatva, csak jöjjön, és törje meg ezt a türhetetlen anarchiát, mely nálunk már annyira meggyökeresedett, hogy kiirtása, alapos kipusztitása életkérdést képez­. 

Városi és megyei hirek. 
Számos lopás és betörési kisérlet fordult elő a mult héten városunkban. Az ujvárosban Nagy Sándor ügyvéd úr háza ablaka és belvédtáblája vágatott be ismeretlen tettesek által, azonban az ügyvéd úr a neszre fölébredvén, a ­betörés és tolvajlás meghiusult. ­Másnap a szomszédhelyiség buzamagtárába törtek be, de mivel kevés búza volt ott, alig egy kilányit vehettek el. Szabó Ingácz tanár úr ­lakásáról ágynemüeket ­vittek el. Vasváry Károly ­megyei tiszti ügyész úr ­lakásába törtek be az ablakon át, szobáját s különösen irományait feldulták, a Wertheim-szekrény feltörésével azonban nem boldogultak. 
A kárvallott kárát 200 frtra becsülik. – A tolvajlások tetteseit még eddig nem sikerült fölfedezni. A fertálymestereknek meghagyatott, hogy az éjjeli őrjáratot­ szigoruan teljesitsék, s az eredményről naponkint jelentést tegyenek 

Tallózta: Szilvás István