A csendes gyilkost senki ne vegye félvállról, hívja fel a figyelmet Olasz Viktória

A 32 éves, Halmajugrán élő Olasz Viktória azzal kezdte megszívlelendő történetét, hogy a bal lába kisujjánál idén márciusban egy vérrög keletkezett, amit a gyöngyösi Bugát Pál Kórház sebészetén eltávolítottak. Egy hónapon át járt kezelésre, amikor befeketedett a szomszédos, a 4-es lábujja, és a jó háromszorosára dagadt. Már nem tudott ráállni sem. 

– Másnap, április 18-án bementünk a gyöngyösi kórház sebészetére. A vizsgálatok után azt közölték: nincs mit tenni, amputálni kell azt a lábujjamat. Ennek oka az, hogy régóta cukorbeteg vagyok, magas volt az érték akkor is, amikor bejöttem. Az orvos azt mondta, a cukor annyira támadja az ereket, a lábujjamat, hogy már az antibiotikum sem segítene. A műtét utáni hétvégén nagy hibát – nem az elsőt – követtem el. Az orvosi intést csak egy napig tartottam be, az utasítás ellenére terheltem a lábamat. Bejött hozzám a párom látogatni, tolószékben lementem vele levegőzni, dohányzni, pedig mondták, hogy jó lenne azt is abbahagyni. A nővérek is megnyugtattak, hogy tolószékben lemehetek. Igen ám, de a látogatási idő után, a szomszéd szobában lévő beteg mankóját elkérve újra lementem dohányozni. Sajnos, nem törődtem azzal, hogy nem lett volna szabad ráállni a lábamra. Emiatt a talpamon egy ököl nagyságú vérömleny keletkezett, ami a következő napra még nagyobb lett, és fel kellett vágni. Addigra a nagylábujjam is teljesen befeketedett, és begennyesedett pattanás szerű pöttyök borították. Röntgen és vérvétel következett. Mint kiderült, a véremben a gyulladási érték a normális 5,2 helyett 400 felett volt. Újra a műtőben találtam magam, és a bal lábamról eltávolították a nagylábujjamat is. Ma már tudom, örülnöm kell, hogy csak két lábujjamat kellett amputálni – emlékezett vissza Olasz Viktória.

A fiatalasszony azzal folytatta, hogy régóta cukorbeteg. 

– A betegséget 2018-ban állapították meg egy másik kórházban, de valószínűsítették, hogy a gyerekkorom óta tarthat. Mivel nem tudtam róla, 2018-ig nem is volt kezelve. Akkor beállították a cukoromat, kaptam inzulinadagoló tollat – más gyógyszer akkor már nem segített volna –, a kapott szigorú utasításokat azonban csak egy évig tartottam be. Magam sem tudom megmondani, miért és hogyan képzeltem, de egyszerűen nem foglalkoztam tovább a betegséggel. Pedig mondták, hogy vigyázzak, tartsam a diétát, használjam az inzulint, mert baj lesz, de nem hallgattam a jó szóra. Volt úgy, hogy még a páromnak sem mondtam igazat, azt hazudtam, beadtam magamnak az inzulint, pedig nem tettem. Alapvetően nem éreztem, hogy lennének problémáim, pedig ez év tavaszáig voltak bőven figyelmeztető jelek. Tönkrementek a fogaim, és tudtam is, hogy a cukorbetegség teszi, mégsem léptem. Egyszer-kétszer rosszul lettem, mert akkor már 30-as is volt a vércukorszintem. Olyankor sürgősségi osztályon kaptam infúziót, lejjebb ment a vércukorszint, hazamenten, és továbbra sem tettem semmit. Akkor sem, amikor 2019-ben a tarkómon lett egy ököl nagyságú tályog, amit fel kellett vágni, és kitisztítani – részletezte Olasz Viktória. 

 Mint mondta, a gyöngyösi orvosok sem dicsértek meg azért, amit csinált idén tavaszig.  

– Elmondták, hogy a második műtét után úgy nézett ki, akár az egész lábfejemet le kell vágni, mert nem volt biztos, hogy a gyulladás visszahúzódik. Aztán, ha az sem segített volna, egyre feljebb következik amputáció. Ha marad a fegyelmezetlenség, azt mondták, legfeljebb 10 évem van hátra. Most azt mondhatom, hogy rendben vagyok, mert minden orvosi utasítást szigorúan betartok. Gyógyulóban van a talpam, azt fel kellett áprilisban vágni a gyulladás miatt, és a lábfejemet is végig. Nem varrták össze a cukorbetegség miatt, mert így sokkal jobban tisztul, és nem veszélyezteti visszafertőződés, begyulladás, elgennyesedés. Most, augusztusban, már kevés hiányzik ahhoz, hogy összeforrjon. A gyöngyösi orvosok mondták is, hogy szépen kezd rendbejönni, pedig ilyen súlyos cukorbetegségnél, mint az enyém is, akár évekig is eltarthat a gyógyulás. Be van állítva a cukrom, 8 alatt van az érték rendszeresen. Nincsenek rosszullétek, és más probléma sem. Most jól vagyok. Csak azt tudom mondani, ezt a problémát mindenki vegye komolyan, hogy ne járjon úgy, mint én. Nemcsak a fizikai fájdalmak súlyosak, de lelkileg is borzasztó elviselni. A cukorbetegség is csendes gyilkos, senki ne vegye félvállról – hangsúlyozta Olasz Viktória. 

Mint mondta, a jövőben a munkába való visszaállás sem lesz egyszerű. A lábára ugyanis feltétlenül szükség van hozzá. Idő kell a járás és a munkavégzés újratanulásához is, de azt mondják, újra teljes értékű dolgozó lehet belőle. Ehhez persze, a két hiányzó lábujj miatt a divatos cipőket el kell felednie, ortopéd lábbelit kell használnia. Viktória reméli, mielőbb eljön az idő, hogy újra dolgozhasson, mert jelenleg csak a párja keresete a pénzforrásuk, és otthon is mindent a férfi végez el helyette. A család támogatja őket, de el is kél a segítség, hiszen a kötszerek és a gyógyszerek ára havi százezres nagyságrendű, tette hozzá a fiatalasszony. Az azonban, hogy a gyógyulás útját járja, mindennél fontosabb, foglalta össze Olasz Viktória. Végül köszönetet mondott a Bugát Pál Kórház orvosainak és nővéreinek, valamint a háziorvosának az áldozatos munkájukért.