A Keletről hozzánk került kagylók pusztulása idején tobzódhatnak a harcsára horgászók

Portálunk is  megkérdezett egy "harcsahorgászt", jelesül az egri Salamon Gábort, aki egyebek között arról híres, hogy máig ő tartja az Egerszalóki Víztározó rekordját 94 kilogrammos nagybajúszújával. Gábor szerint készül még Tisza-tavi harcsahorgászatra, bár már lecsengőben van a kagylópusztulás. Két héttel ezelőtt még horgásztársával könnyedén össze tudtak szedni két vödörnyi kagylót csalinak, de ma már igencsak keresgélni kell, hogy hol van még tetemek.

A horgászboltot is üzemeltető pecás elmondása szerint a magyar horgászok 90 százaléka pontyra, békés halakra pecázik, ő azonban izgalmasabbnak tartja a ragadozó horgászatot. Jelen esetben az is egy érdekes történet, hogy miként tudja az ember magát a csalit összegyűjteni. Utána pedig meg is kellene találni a ragadozó hal helyét. Hiába klappol azonban minden, még következik a szerelék. Harcsára ugyanis e téren is alaposan fel kell készülni, különben szakad a szerelék, törhet a bot. – Párszor jártam kint a tavon a kagylópusztulás időszakában, ami július elején kezdődik általában, és láthattam, hogy rajtam kívül mások is megfogták a magukét. Akadt 30-40 kilogramm fölötti fogás is a közelemben – mondta Gábor.

Az egri pecás arról is beszélt, hogy a Tisza-tóban kétféle kagylófaj található. Az egyik az őshonos, ami ebből fakadóan védett is, a másik a Kínából valahogy – vélhetően az amúrokkal egy időben – bekerülhetett a tórendszerbe évtizedekkel ezelőtt. Ez a fajta és a hőség miatt csökkenő oxigénhiányos vizet nem bírja, ellentétben az őshonos kagylóval.
A Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. a nyáron tapasztalható kagylópusztulással kapcsolatban korábban azt közölte, hogy aggodalomra semmi ok, nem őshonos fajok hullanak el, hanem az inváziós amuri kagyló (Sinanodonta woodiana).

Amit tudni illik erről a kagylófajról: jó 50-60 évvel ezelőtt került be az országba a kelet felől érkező halszállítmányokkal, és hazánkban inváziós fajnak minősül. Ma már szinte az összes hazai vízben megtalálható. Elhullása pontosan abból adódik, hogy nem őshonos az európai földrészen, így hazánkban sem. Vizeinkben él egy őshonos víziatka faj, mely a kagyló köpenyét átfúrva bejut az állat testébe. A köpenyen található sérülésen keresztül bakteriális fertőzés alakul ki, ami végül a kagyló pusztulásához vezet.  A közleményből az is kiderül, hogy a jelenség azért nyáron fordul elő, mert a meleg vízben a baktériumok gyorsabban szaporodnak, így a fertőzés lefolyása is hamarabb végbemegy. Az őshonos kagylófajok alkalmazkodtak a kártevőkhöz, így bennük nem okoz kárt.