Ízidéző

Ha megköveznek is érte, de el kell mondanom: ezen a nyáron már hetek óta minden este sült házi sertészsírral kent kenyeret vacsorázom a kertből szedett paradicsommal és paprikával. Aztán pedig jön a nyár koronázatlan királya, a görögdinnye. Pedig magam is vallom a változatos étkezés szükségességét. Az év egyéb évszakában az estebédem sem egysíkú. Most mégis. 

Szülőházam kertjében évtizedeken át utolérhetetlen zamatú zöldségféléket szedtünk és ettünk. Akkor még hizlaltunk jószágot, sertészsírban sem volt hiány. Külön csemege volt, ha este, utcabeli gyerekek a felnőttekkel összeültünk az árokparton csurdítani. A friss sült szalonna paradicsommal, paprikával, újhagymával, és persze utána dinnyével vagy parázson sült kukoricával fejedelmi lakoma volt. 

Mostanában ritkán ülünk össze szalonnát sütni. A munkám végeztével, őszintén szólva, már nincs kedvem pepecselni a tűzrakással, a sütéssel. A nagyobb bajom azonban az, hogy a kötelező számlaadás régóta száműzte a piacokról a házi, kicsiben termelt, ízgazdag zöldségféléket árusító nyugdíjasokat. A boltokban kapható paradicsom és paprika íze pedig köszönőviszonyban sincs gyerekkori emlékeimmel. Idén, sok-sok év után, palántáztam otthon paradicsomot és paprikát, pedig itt a homokos föld nem tartja meg a vizet. A kerti sok fenyő sem kedvez, az még a füvet is kiöli maga körül. Mégis terem a paradicsom és a paprika. És nem tudok a régi ismerős ízükkel betelni. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)