Remény

Mielőtt novemberben megműtöttek volna, sokat gondolkoztam azon, hogyha nyitott hasfalam lesz valamilyen oknál fogva, akkor majd átkéretem magam az egri kórházba, hogy itt haljak meg, közel a családomhoz, a szeretett városomban. Jó sok estém elment ezzel az elmélkedéssel, az meg külön élmény volt anyukám számára, mikor felvázoltam ebbéli terveimet. 

Nem volt alaptalan, hogy ezen gondolkoztam. Jómagam nem ismertem olyat, aki ilyen helyzetbe került volna, de volt egy fiatal, aki beszámolt a közösségi médiában a Crohn-nal való küzdelméről  és arról, hogy nyitott hasfallal mennyire nem élet az élet. Majd nővérektől is ugyanezt hallottam, hogy küzdöttek a betegért, de egy nyitott sebbel a hasán nem lehet normális életet élni, és el is távozott az élők sorából. Ennek hatására úgy gondoltam, hogy én sem akarok egy hatalmas nyitott sebbel a hasamon élni. Aztán amikor kilencedik hasi műtétem után közölték, hogy sajnos ezt már nem lehet összevarrni, és nyitott hasfalam lett, akkor egy percig se jutott eszembe a halál, és a régi terveim és a negatív gondolatok is messzire elkerültek. Egy dolgot láttam magam előtt, hogy meg akarok gyógyulni, és az én sebem be fog gyógyulni, egy percig se volt kétségem efelől. 

Ez a remény nem hagyott el a továbbiakban sem, hiába akadtak komplikációk, vizesedés, tüdő összeomlás, ömlő vér, én nem adtam fel. Azután négy nappal, hogy három hét után lábra álltam, úgy gondoltam, hogy szeretnék a júniusi labdarúgó Európa-bajnokságon részt venni. A hasamon ugyan ott volt a vákuum gép, a sebem gyógyulófélben volt, lábra állni annyira nem tudtam, a személyigazolványomért se tudtam elmenni a szekrényig, úgyhogy kénytelen voltam  beregisztrálni egy kitalált számmal, hogy meglegyen az esélyem rá, hogy részt vegyek a Stuttgartban rendezett meccsek valamelyikén. Januárban már otthon ért az örömhír, hogy kisorsoltak arra, hogy vehessek jegyet a Skócia-Magyarország mérkőzésre, egy percig se gondolkoztam, azon, hogy ott szeretnék lenni és végre repülővel utazni, hiába volt egy hatalmas seb a hasamon, úgy éreztem semmi nem tarhat vissza. És úgy látszik kifizetődő volt a pozitivitásom, hiszen életem legjobb utazását éltem át mindenféle komplikáció nélkül.

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)