Várakozás

Akkor telik a legnehezebben az idő, mikor várunk valamire. A napok bár gyorsan eltelnek, mégsem mennek a hetek, és mintha nem akarna eljönni a várva várt nap. Csak dolgozunk és igyekszünk haladni a mindennapi teendőkkel, próbálunk keveset gondolni arra, hogy mennyi idő még, mire indulunk. A nyaralást megelőző várakozás egyben a legrosszabb és a legjobb rész számomra. Kivárni azt a percet, mikor kimondhatjuk: Na, induljunk! 
Lassan már el kell kezdeni pakolászni és bevásárolni is. Édesapám mindig azt mondja, hogy fele annyi holmival és kétszer annyi pénzzel kell elindulni nyaralni. De melyik az a fele a holminak, ami nem feltétlenül kell? A negyedik vagy ötödik fürdőruha? Nem, nem, az biztosan kelleni fog, hiszen mit csinálok, ha az egyik nem fog tetszeni? Akkor a három pár cipőből hagyjak itthon egyet? Azt sem tehetem meg, hiszen mindegyik kell valamelyik ruhámhoz. Talán ruhából vigyek kevesebbet? Na nem, azt biztosan nem. És akkor még a strandkellékekhez, az utazáshoz fontos holmikhoz és a játékokhoz még hozzá sem kezdtem. Viszont fejben összepakolva már négy teli táskánál járok, a kézi táskáimon kívül. Azért ennyi holmival nem indulhatok útnak. Mégis csak jó, hogy van még idő az indulásig, így legalább még van időm összeszedni mindent, ami biztosan kelleni fog és ki tudok találni egy rendszert is, ami alapján összeszedetten tudok pakolni. De ez a folyamat nagyon sokáig tart. Nem baj, ráérek még, majd az utolsó napokban összepakolok. 
 

Fele annyi holmival és kétszer annyi pénzzel kell nyaralni