Betonnal terelte el a patakot a Mátrában valaki

A mátrai Csatorna-patak mentén az Ördög-forrás kirándulók által kedvelt pihenőhelyétől karnyújtásnyira szembesültünk – most már mondhatjuk, hogy évekkel ezelőtt – azzal a helyzettel, hogy valaki(k) a patakot egy övcsatorna segítségével eltereli(k). Tehette ezt részben azért, mert a patakot itt egy kisméretű, fenékküszöb jellegű beton műtárgy némileg visszaduzzasztotta – számolt be weboldalán a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Beszámolójuk szerint az elterelés eredményeként a patak vízhozamának egy része (2024 augusztusában mintegy 70 százaléka) nem az eredeti mederben, hanem az övcsatornán haladt keresztül teljesen céltalanul. Ez a csatorna nagyjából száz métert megtéve véget ért, miközben a víz pedig kisebb ágakra szakadva a meredek oldalban visszatért a patakba, illetve a pihenőhely és a forrás környékét alkalmanként járhatatlanná tette.

– Az erdei kisvízfolyások, árnyalt hegyvidéki patakok életközössége igen értékes. Nem is az a fontos, pontosan milyen ritka vagy védett fajok élnek itt, hanem az, hogy a patak, a meder, az abban lévő kövek, az aljzatot behálózó gyökérzet, a mederbe behullott avar, a sekély iszapfelszín mind-mind otthonául szolgál egy kis életközösségnek. Ez a vízi életközösség pedig – nem meglepő módon – nagymértékben függ az érintett vízfolyás vízhozamától. Patakjaink élővilágát már az is komoly kihívás elé állítja, hogy az időjárási szélsőségek miatt vízjárásuk napjainkra rendkívül ingadozóvá vált, sőt, a forró és aszályos nyári időszakokban a kiszáradás fenyegeti őket. Ilyen helyzetben minden csepp víz számít a patakok számára. Azt még elviselik, hogy gyerekek játszanak benne és a köveket pakolgatva gátakat emelnek, bár meg kellene kérdezni a folyami rákot és a tegzeseket, álkérészeket, szalamandra lárvákat, hogy mennyire örülnek a vízfolyás medrének akár ilyen kismértékű megváltoztatásának. Valószínűleg lenne pár keresetlen szavuk feléjük – írták az esetről a a nemzeti park igazgatóság szakemberei.

A patak vizének elterelése viszont már óriási változást, komoly negatív hatást jelent. A jelenséget észlelve az elterelést rendszeresen megszüntették, de ez nem járt tartós eredménnyel. Sokadik próbálkozás után a pataklakó élővilág néhány fajának nevében kis információs tábla kihelyezésével hívták a figyelmet a tevékenység káros voltára, de mindhiába.

– Az elterelést újra és újra megvalósította valaki. Nem volt mit tennünk, jeleztük a terület vagyonkezelője felé (a terület az Egererdő Zrt. vagyonkezelésében van) azon szándékunkat, hogy az elterelést véglegesen megszüntetjük. Ehhez meg is kaptuk támogatásukat. Kollégáink a lefolyató ágba betonba ágyazott köveket helyeztek el, így a víz a főmederben maradhatott. Elégedettségünk teljes volt, végre két és fél év huzavona után a patak illegális elterelésének kérdése megoldódott! Örömünk azonban nem tartott sokáig. Később észleltük, hogy az általunk lerakott vasbetont valaki vésővel feltörte és a vizet újra kiterelte a mederből. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy drasztikus megoldást kell alkalmaznunk. Kovács Tibor főmuzeológussal (MTM Mátra Múzeuma) – aki eredetileg a jelenségre is felhívta a figyelmünket – egy aggregátorról üzemelő, nagy teljesítményű bontókalapács segítségével feltörtük a patakon lévő fenékküszöböt, az innen kinyert anyagot pedig a „lecsapoló” ágba halmoztuk, majd kövekkel betakartuk. A patak medrében ezen a szakaszon jelenleg megszűnt a visszaduzzasztás, a vizet végre nem lehet az oldalsó ágon elterelni. A munka során több folyami rák került szemünk elé, bízunk benne, hogy mostantól nagyobb biztonságban élhetnek ezen a patakszakaszon – olvasható a beszámolóban.