Fürtöcskék

Különleges év volt a szüret szempontjából az idei. A szakemberek igyekeznek kihozni a legjobb bort az igen magas cukorfokból és ezzel együtt az alacsony savtartalmú szőlőszemekből. Most, hogy heteken át láthattam itt, ezen a vidéken a szüretelés jeleit – akár szőlőt szállító járműveket vagy egy-egy hajnalon gyülekező, a munka helyszínére való kiszállításukra várakozó napszámosokat –, a régi idők is eszembe jutottak.

Akkor bizony keskeny parcellákban, régi, egy-egy tőkét karókhoz rögzítő módszerrel ültetett szőlőt szedtünk szüretidőben. Volt még a kicsinyke területen néhány barackfa, ribizli- és egresbokrok, amit felénk bückebokornak mondtak. Gyerekként a szüretnek csak a szép arcát láttam, felnövekedve pedig azt a részét is, hogy piszokul nehéz a szőlőművelés, aminek csak töredéke az ünnep, vagyis a betakarítás.

A mai munka, dacára a gépesítésnek, sem piskóta. Ráadásul jó másfél évtizede egyre reménytelenebb azoknak a szőlőtermelőknek a sorsa, akik bort nem készítenek, hanem csak eladásra szánják a megtermelt szőlőt. A felvásárlási ár olyannyira bennragadt a „mocsárban”, hogy nincs, aki onnan kicibálná. A termelők évente próbálnak tiltakozni, de egyre inkább elhalkuló a hangjuk. Újabb szint az – és ez nem kitaláció, hiszen szakember mondta –, amikor már a borászatok között is akad, amelyik fontolgatja az ültetvényei kivágását. Kívülállóként jó lenne hinni abban, hogy megmenthetők, megmentendők még a hezitálók ültetvényein termő fürtöcskék. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Berán Dániel/Heves Megyei Hírlap)