Névnap

Személyesen ritkán találkozunk, de minden nap beszélünk telefonon. Mivel tudom, hogy rengeteg munkát vállal, ezért nem zargatom, csendesen kivárom, míg ő hív engem. Szeptemberi névnaposként úgy illett, hogy végre meglátogassam, s magamhoz ölelhessem. Úgy terveztem, az lesz az ajándék, hogy beülünk egy általa választott étterembe, és eszünk egy jót. Ebből az élményből kevés jutott nekünk az elmúlt évtizedekben, s ha mégis, az étlapon nem csak az ételt, de az árát is mindig alaposan megnéztem mindennek. Étteremben étkezni nálunk a luxus kiadások közé tartozott.

Ragyogott a szeptemberi nap, átbuszoztunk Pestről Budára, és beültünk egy szép kerthelyiségbe. Mondtam, rendeljen ő, kedve szerint, elvégre ma őt ünnepeljük. Jött az étlap egy kedves pincér kíséretében. Az ételek közül csak keveset tudtam beazonosítani a kreatív elnevezéseknek köszönhetően, így rábíztam a választást. Vendégem is meglepetéssel készült. Az étlapon letakarta egy szalvétával az árakat, s arra kért, úgy válasszak, hogy az árakat most az egyszer ne vegyem figyelembe. Bólintottam, s rendeltünk. Nagyon finom fogásokat hoztak, hozzá könnyű koktélokat ittunk. Majd két órát ültünk a szeptemberi napsütésben, s nagyokat nevettünk.

Jött az elszámolás ideje is. Mondtam, én fizetek mindent, ám vendégem határozott nemet mondott. Ő állta a borsos számlát. 

- Az ajándék az, hogy itt vagy végre velem - mondta a lányom. 

Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock