Tanács

Vannak olyan időszakok, amikor minden egyszerre történik, és besűrűsödik az élet. Nehéz egyedül kezelni és megoldani mindent, főleg olyankor, amikor a végét sem látjuk a feladatoknak. Be van táblázva minden percünk, és tudjuk, hogyha végzetünk egy feladattal, még négy másik vár ránk rögtön utána. Az embernek ilyenkor már kedve sincs haladni, megoldást keresni vagy gondolkodni. 

Amikor ilyen helyzetbe kerülök, hajlamos vagyok magamba fordulni és elkeseredni. Talpraesett embernek tartom magam, de van, hogy megrettenek a nyomástól. Kétszer-háromszor volt már ilyenből nagyobb problémám idegileg és mentálisan is. Legelőször akkor, amikor érettségi előtt álltam. Akkor azonban nővérem adott egy tanácsot, amit a mai napig követek és nehéz időkben aszerint élek. Azt mondta, hogy egy dologra koncentráljak, lehetőleg a következő lépésre, és haladjak apránként, lépésenként. Nem szabad mindent egyben nézni, és azon aggódni, hogy miután mi következik és hogyan kellene megcsinálni. Így nem lehet. Nem látunk a jövőbe, nem tudjuk, hogy alakulnak majd a dolgok, így kár rajtuk aggódni. 

Még egy tanácsot kaptam: merj segítséget kérni. Ebben sokat kellett fejlődnöm, mert makacs ember vagyok, de beláttam, hogy egyedül néha nehéz. Kevés az az ember, akitől segítséget kérek, de szerencsére ők olyan jó emberek, akik szívesen segítenek. Az élet nem egyedüli játék, nem érdemes szenvedni benne. 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)