A cucc

Egyre gyakrabban érik egymást az ilyen és ehhez hasonló híradásaink: négy gyanúsítottat – egy több vármegye hatóságának összehangolt akciója során – vettek őrizetbe a rendőrök és kezdeményezték is a letartóztatásukat. Őket az öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, bűnszövetségben, jelentős mennyiségre, kereskedéssel elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettével gyanúsítják. Nincs nekem semmi bajom ezzel a hatósági keménységgel – főként, hogy tudnivaló: vannak országok, ahol halállal büntethetik a drogkereskedést –, hacsak az nem, hogy helyüket úgy is villámgyorsan átveszik mások. Problémám a másik oldallal, a fogyasztói oldal ügyének  jogi, de legfőképpen egészségügyi kezelésével van. 

Persze jog és gyógyító kezelés a kábító, vagy bármilyen szerfüggőség kérdésben különösen összefügg. Bonyolult értelmezés helyett álljon itt egy séma: akit azon kapnak, hogy táskájában, ruházatában ott lapul a "cucc" gyakran elő sem veszik a hatóságok. Pedig a tudatmódosító szerek igen durva következményeket hozhatnak a szervezetben, megszerzésük pedig a "pitinek" tűnő tolvajlástól, a súlyosabb rablásig terjedő bűnözés melegágya. Ezen a ponton lenne mit elgondolkodnia a jogalkotónak. Nem a fogyasztóknak a jelenleginél jóval súlyosabb büntetésére gondolok, hanem, hogy esetükben – akárcsak átmeneti gyógyulásukig – fel kellene függeszteni az orvosi kezelésükkel kapcsolatos önrendelkezést. Így a szerrel élőknek legalább az a része, akikért van még, aki aggódik, kezelés alatt gyógyulhatna. Semmi, "nem járulok hozzá", vagy más hasonló kibúvó ne lehessen!

(Főoldali képünk illusztráció, forrás Shutterstock)