A dalárda a műveltség emeltyűje

Olyan nyilt levélféle. 

T. szerk. úr! Legyen szives e néhány sornak helyet adni. 

1-őr A multkor egy kis geographia került kezembe, melyben ezt olvasám: Eger – hajdani erősség! E gunyos megjegyzést szükségesnek látom az igazság s városunk jóhirneve érdekében kiigazitani és a belvárost minden irányban befutó sánczolatokra – vulgo csatornák, folyosók, árkok, hidak, dombok stb. támaszkodva oda módositani, miszerint még ma is méltó azon névre – sőt erősebben áll mint hajdan. 

2-or Kitünő (!!) lapja utolsó számában a genialis (!!!) Lesi puskás Eger rajzát adván szintén nagy hibát követett el. A kép szerint itt éjjel semmi sem látható, pedig koromfekete éjjen is láthatók – a szemétdombok. 

3-or Sajnos, de köztudomásu dolog lévén, hogy a régészet-től az „Uj nemzedék” irtózik, másfelől pedig mind tanulságos volta, mind azért, hogy a külfölddel ebben is egy szinvonalra emelkedjünk – kivánatos lévén, miszerint e szárazon képviselt ág is mielőbb zöldüljön – a mi meg is lesz, ha fiatal óriásaink ápolása alá kerül – bátor vagyok szerk. urat felkérni: sziveskedjék e czél előmozditására valami dologértő toll által vitatás alá vétetni: vajjon a főutczánkon végignyuló halomlánczolat miféle: maklári, baktai, felnémeti vagy még távolabbi eredetű? továbbá: melyik századból valók? ugy hiszem, az érdemes előljáróság végzéseit tartalmazó évkönyvek közt tán lelhetők idevágó adatok. 

4-er Szomszéd falvainkat és gazdáinkat figyelmeztetem, hogyha netán határdombra vagy jóféle trágyára van szükségük, azok legjobb minőségben kaphatók – főutczánkon ingyen. 

Az egri dalárda. 

Egerben a „dalárda” létesitésének eszméje legelőször 1869-ben hozatott szóba. A fölhivásnak igen szép eredménye lőn, s a mintegy 30-40 tagból csakhamar megalakult dalárda tanóráit meg is kezdette. Azonban az akkori hatalom és szóvivők jónak látták ez életrevaló ujszülöttet, a dalárdát egy halvaszületett csecsemőbe, az „egyházi zeneegyletbe” oltoni, melylyel együtt ­aztán csendesen kihunyt az árnyékvilágból. 

Azóta az ügy ismét felelevenittetett párszor, de sikertelenül. Végre a mult év őszén beállott körülmények folytán, a polgárság körében alakult egy dalárda, mely azonban – nem tudjuk, minő okok miatt, - egy év lefolyása alatt, életképességének alig mutatta jeleit. A dalárda reorganisatioja tehát szükségessé vált, s művezetésének terheit vállra venni nekünk jutott szerencse. Uj aláirási ivek bocsáttattak ki, s a fölhivásra többen, mint hatvanan jegyezték be magukat sajátkezüleg működő tagokul. Midőn azonban a megalakulásra került a dolog, épen azon aláirók, kik legjobban igénylik, hogy a műveltebbek osztályába soroztassanak – szépen (?) visszavonultak azon egyletből, mely egyike a társadalmi műveltség s egyetértés leghatalmasabb emeltyüinek. (…) Nem titkolhatjuk ama szomoru tapasztalatunkat, miszerint városunk egyáltalán nem akar kiemelkedni azok sorából, melyeket a német oly találólag nevez „Krähwinkel”-eknek, kik elegendőnek tartják egy „műveltebb körbe” bejegyezni nevöket, de abban közreműködni szégyenlenek. 

E furcsa közöny daczára a dalárda városunkban ujból, erőteljesen megalakult, jelenben közel negyven működő tagot számlál. E szép eredmény kiválólag az egri jogakadémia lelkes polgárainak, s a derék elemi tanitók karának köszönhető. Éljenek! 

A dalárda első hangversenyét f. évi deczember 7-én tartandja, ezuttal alaptőkéjének javára rendes belépti dijak mellett. Azonban pártoló tagjai számára ugyancsak deczember vége felé is fog egy dalestélyt rendezni. 

Szabó Ignácz

Kitüntetett gyöngyösi czipészek. 

Debreczenben a napokban hirdették ki az ottani czipő-kiállitás zsürijének a határozatát, ami reánk, gyöngyösiekre is dicsőséget hozott, mert a kiállitáson résztvett 5 iparos közül 3 részesült kitüntetésben. 

És pedig, az uri czipészek közül Kornstein Mór finom izlésre valló, remek kivitelü czipőit a biráló bizottság elismerő oklevéllel tüntette ki; a nép számára készitett és kiállitott czipőkért Horvát Lajos ezüst érmet, Woidner János pedig bronz érmet kapott.