Gazdagok

Sok ítélet éri azokat, akiket gazdagnak nevezünk. A köztudatban még mindig benne van, hogy aki becsületesen dolgozik, az nem lehet gazdag, csak aki lop-csal-hazudik. A szegény becsületes, okos, dolgos, a gazdag viszont romlott, lusta, erőszakos. Igaz, a mesék végén a szegénylegény elnyeri a királylány kezét. (Kérdés, hogyan birkózna meg az uralkodás gondjaival közgazdasági, jogi, társadalomtudományi képzettség nélkül.) Hogy ki gazdag? Sokak szerint az, akinek sok pénze van. És bár a pénz önmagában nem boldogít, de ha nem célnak, hanem eszköznek tekintjük, és arra használjuk, hogy elmenjünk belőle egy utazásra, amire régóta vágyunk, vegyünk valamit, amit már régen szerettünk volna, esetleg egészségesebb ételeket vásároljunk, akkor igenis boldogabbak leszünk. Nem a pénz miatt, hanem rajta keresztül. A boldog embereket pedig mindig irigylik a kevésbé szerencsések. Ilyenkor jön a pletyka, a lebecsülés, nehogy már jobbak legyenek, mint én és emiatt rosszul érezzem magam. A különbség a gazdag(nak vélt) és a szegény közt lehet megdöbbentően kevés is. És itt jön be egy másik értelmezés. Gazdag az, aki elégedett. Az életével, mindazzal, amit elért. Lányommal olvastunk egy mesét, amiben az ovis gyerekek beszélgettek, és az egyik dicsekedett, hogy neki mennyi játéka van a többiekhez képest. Kicsit félve a választól megkérdeztem a lányomat, hogy szerinte mi gazdagok vagyunk-e. Rám nézett és azt mondta: „Igen, anya, mert itt ülök az öledben.” Nos, lehet pletykálkodni! 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shuttersotck)