Idő

Fáradhatatlanul közeledik az év vége, pörögnek a napok, hetek, egy szempillantás, és eltelik egy hónap. Épphogy csak vége lett a nyárnak, de a karácsony már a küszöb előtt áll. Ősztől valahogy minden olyan gyorsan történik. 
Emlékszem, mikor még gyerek voltam, azt mondták a felnőttek, majd meglátod, ha felnősz, gyorsabban telik az idő. Mi az, hogy gyorsabban? – kérdeztem magamban. Kisiskolásként még kevésbé voltam tájékozott Einstein elméleteiben, így akkoriban el sem tudtam képzelni, miről beszélnek a felnőttek, nem is hittem el talán igazán, de azért vártam, hogy majd egyszer nekem is gyorsan telik az idő. Mert olyan lassan telt, mikor délutánonként vártam haza anyámat, lassú csigaként kúsztak a percek, de akkor sem siettek éppen, mikor kakaós csiga sült a sütőben. Egy időre azt is hittem, nekem már örökre lassú marad az idő, valami nem jó velem. 
Mostanra jókat mosolygok azon, gyerekként mennyire nem értettem, mennyire végtelen volt minden hét, milyen hosszú volt egy nap vagy egy tanóra. Most már azt kívánom, bárcsak lassulna, hogy múljon az állandó rohanás, ne egy szempillantás alatt bukjon alá a nap, hanem komótos őszi naplementékben viruljanak az árvácskák, mint régen. De tudom, nem lehet visszafordítani, ha egyszer elkezdődött. Hiába. Most már elillannak az évek. Az egyetlen, amit tehetek, hogy elmondom a gyerekeknek, ha felnőnek, akkor majd gyorsabban telik az idő. 
 

(Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock)