MOL Bubival Kékestetőre tekert fel Budapestről az egyetemista

Október 5-én egy MOL Bubival Kékestetőre biciklizett el Budapestről Jancsó Marcell, a Budapesti Műszaki Egyetem Ipari termék- és formatervező mérnök hallgatója. A 21 éves salgótarjáni egyetemista a Budapesti Közlekedési Központtal (BKK) szakmai partnerségben tekert fel a fővárosból hazánk legmagasabb pontjára. Mint ismert, a MOL Bubi közbringarendszer a BKK közösségi közlekedési szolgáltatása, amely az év minden napján 0–24 órás gyors, hatékony és fenntartható alternatívát nyújt a fővárosi közlekedéshez.

Jancsó Marcell portálunknak arról beszélt, hogy rendszeresen használja a fővárosi közbringarendszer adta lehetőségeket az albérlete és az egyetem között. Mint mondta, az egyik alkalommal, amikor a Petőfi hídon tekert át, az jutott eszébe , hogy milyen lenne ezzel a városi használatra kialakított biciklivel valami merészebb, nagyobb távot megtenni. Ha teheti, biciklijével rendszeresen járja az Északi-Középhegység vadregényes tájait, nem hátrál meg semmilyen kihívástól, tette hozzá. Hat fős baráti társasággal tervezték meg a teljes utat, a BKK igazgatósága pedig egy MOL Bubi kerékpár rendelkezésre bocsátásával támogatta az ötlet megvalósítását.

MOL Bubival Kékestetőre feltekerni komoly kihívást jelent

– Rendszeres használója vagyok a MOL Bubinak – kezdte Jancsó Marcell –, hiszen éppen olyan távolságra lakom az egyetemi campustól, ami egy kellemes tekeréssel letudható, sokszor gyorsabb is, mintha közösségi közlekedéssel mennék. Többször fantáziáltam arról, milyen lehet ezzel a kerékpárral országúti és hegyi terepen menni. Szeretem Budapestet, hiszen viszonylag sok lehetőség van a kerékpárosok számára. Amikor egyszer az egyetemre mentem, és kaptattam felfelé a Petőfi hídon, akkor jött az ihlet, vajon mekkora kihívás lenne az ország legmagasabb pontjára, a Kékesre feltekerni egy ilyen kerékpárral. Szeretem a kihívásokat, így nagy kedvet kaptam a megvalósításhoz, de sok kérdés is felmerült bennem. A baráti társaságomban egy hétvégi találkozó során vetettem fel az ötletemet, amit először bolondságnak tartottak, de láttam, hogy nekik is felcsillant a szemük. Egy-két hét alatt ki is dolgoztuk azt a koncepciót, amit el tudtunk küldeni a BKK-nak – részletezte Jancsó Marcell.

Az egyetemista elmondta, hogy hármas célt tűzött maga elé.

– Elsősorban a magammal szemben támasztott elvárást akartam teljesíteni, azaz, hogy feltekerjek az ország legmagasabb pontjára egy MOL Bubival. Másodsorban szerettem volna bemutatni valamilyen formában a Bubit, hiszen egy kiváló lehetőség a fővárosban a környezettudatos közlekedés népszerűsítésére, ráadásul még egy testmozgási lehetőség is.  Szerettem volna arra is felhívni a figyelmet, hogy a főváros hegyvidéki területein is van létjogosultsága a közbringarendszernek, érdemes lenne ezekre a területekre is kiterjeszteni a hálózatot. Ha nekem a Kékestető sem volt akadály, másoknak sem lehet például a Normafa, különösen a hamarosan érkező új, harmadik generációs elektromos rásegítésű MOL Bubikkal. Városhatáron belül, ahol legális a használata, még egyszerűbb is tekerni, mint a Kékesre. Végül, a sportolás népszerűsítése is célom volt – sorolta Jancsó Marcell.

A terv megvalósításához természetesen a BKK engedélyét és hozzájárulását kérte. Erre azért volt szükség, mert a MOL Bubi alapvetően csak a hálózaton belül, Budapesten használható. A társaság azt kéri, hogy senki se próbálkozzon a Marcelléhoz hasonló akcióval, hiszen a kerékpárokat a fővárosban kell tartani, hogy mások is bármikor használhassák azokat.

– Nem kellett sokáig győzködni a fővárosi közlekedés szervezőit arról, hogy felkészültünk és működőképes ötletünk van, így hamar bizalmat szavaztak nekünk, amit ezúton is hálásan köszönünk. A következő lépés az időpont megválasztása volt, amikor mindenki ráér, hiszen egyedül nem tudtam volna ezt végig csinálni. Utána jött az útvonal megtervezése, hiszen nem lehet mindenhol biciklivel tekerni. Az M3-as autópályáról talán ezt mindenki tudja, de a 3-as főútról is tiltva vannak a kerékpárok. A folytatásban már csak a részleteket kellett megbeszélni az induláshoz, a forgatáshoz, egyeztetni a technikát és a csapat tagjainak személyes feladatait. Az utolsó héten a csepeli bázison átadták nekünk azt a bringát, amivel megtehettem a túrát. Köszönök mindent a BKK-nak és a Bubi bázis munkatársainak a szervízben, hiszen alaposan átvizsgálták a járművet, tanácsokat, tippeket adtak, megtanítottak mindenféle szerelési technikára, ami itt máshogy működik, mint egy átlagos kerékpárnál. Rengeteg alkatrészt is biztosítottak, hogy ha út közben gond akadna, meg tudjam oldani én is.  Nagyon hálás vagyok a profizmusuk és segítőkészségük miatt. Az utolsó napokban is egyeztettem a csapattal a részletekről, például, ha az időjárás rosszra fordulna. Nehezen ment mindenkinek az elalvás az indulás előtti estén, annyira vártuk a nagy napot – emlékezett vissza az egyetemista.

Jancsó Marcell és segítő csapata a budapesti Batthyány téren találkoztak, még sötétben, reggel fél 6-kor. Két autó kísérte, az egyik mindig előtte, a másik pedig a lehetőségek szerint vele egy vonalban haladt. A járművek váltogatták egymást, és közben persze meg-megálltak, kiszálltak és videóztak is. A mátrai kanyarokban volt nehezebb dolguk, ahol nem volt egyszerű lehúzódni az út szélére, tette hozzá az egyetemista.

– Talán furcsán hangzik, de szinte semmilyen érzés nem fogott el kezdetben a a csúcskő elérésekor. Igencsak viseltes voltam már, így először fel sem fogtam mi történik. A vádlijaim és a combjaim kollektíven ellenkeztek, görccsel fenyegetőztek, azonban Kékestető közelében már nem volt mese. Úgy voltam vele, hogy ha törik, ha szakad, én akkor is felviszem ezt a Bubit az ország legmagasabb pontjára. Természetesen elfáradtam. Nagyjából 130 kilométert tekertem egy nap alatt egy olyan kerékpárral, ami nem ilyen jellegű használatra van tervezve. Néhol meg kellett állnom, vissza kellett fordulnom, és gyakran újra és újra elmenni a fiúk előtt egy jobb felvétel érdekében. Igaz, ez a Kékestető emelkedőjén már nem történt meg, ott már csak a feljutásra koncentráltam. A furcsaság az egészben az, hogy másnap nem volt izomlázam. Mintha előző nap a dolgom csak a hétvégi húsleves fogyasztása lett volna – tette hozzá nevetve Jancsó Marcell.

Mindannyian tisztában voltak azzal, hogy egy nagyon különleges és rendhagyó ötletet valósítottak meg.

– Érezhető volt a srácokon, hogy ők is nagyon elfáradtak, de nem csoda, rengeteget tettek a projekt sikerességéért. Következő nap, amikor szétvált a csapat, szinte mindenki arra lett figyelmes, hogy némi ürességet érez. Ez nem csoda, hatalmas töltetet kaptunk fenn a Kékesen – foglalta össze Jancsó Marcell.