Nanu nanu!

Sokan vannak írók – kezdve a sort Verne Gyulával –, forgatókönyvírók, akik megálmodtak már valamilyen idő-, és/vagy térutazást. Utóbbira példának itt van mindjárt "Egy úr az űrből", a Robin Williams alakította Mork, akinek legendás jelszava a "Nanu nanu!". A filmsorozat alapjáról a hatvannál fiatalabbak kedvéért: Morkot az Ork bolygóról a Föld vizsgálatára küldik azzal a paranccsal, hogy jelentsen feljebbvalóinak. Ő ebben a világban teljesen járatlanként gyakran megkérdőjelezi az emberi "mit hogyanokat". Hol fordítva veszi fel a zakóját, hol leül egy székre, mint a földiek, csak éppen fejjel lefelé. A másik lehetőségnek, az időutazásnak ugyanakkor két irányát is meg lehet különböztetni: egyik az elképzelt jövőben játszódik, a másikban hozzánk érkezik valaki a múltból és nem képes nem hogy eligazodni, jóformán létezni sem.

Közös ezekben az írói fantázia szülte történetekben, hogy évszázados eltéréseket feltételeznek. Kell ennyi idő ahhoz, hogy érthetetlenné és követhetetlenné váljék a múltból érkezőnek a jelen. A tüzet kövek szikrájával csiholó ember – időutazással a mába érkezve – első nekifutásra nehezen talál magyarázatot a közvilágítás működésére, vagy a hőlégballon titkára.  Így volt ez eddig filmekben, regényekben. Ma ugyanakkor már nem kellenek évszázadok a világ radikálisan mássá levéséhez. Elég csak saját életünk utolsó negyven évére gondolni. Ha 1980-ban "Csipkesanyika" négy évtizedre elaludt volna, a ma felköltené őt egy erre kóborló királylány, bizony kezdhetné újratanulni a mindennapi létezést.

Főoldali képünk illusztráció, forrás: Shutterstock