2024.11.09. 08:00
Falánk ATM nyelte el a kártyámat
Néhány másodpercre lefagytam. Csak néztem, ahogy a bankkártyámat lassan elnyeli az ATM, és bele se gondoltam, milyen lesz néhány hétig nélküle élni.
A kalandom azzal kezdődött, hogy készpénzt szerettem volna felvenni, ám a gép nem adott egy fityinget sem, miközben azt írta: sikeres tranzakció. Erre úgy megdöbbentem, hogy csak nyomogattam az ATM gombjait, de nem vettem el a kártyát, hátha mégis megdob némi papírpénzzel a szerkezet. A totojázás azzal járt, hogy a bankkártya eltűnt a gépben, azaz a süllyesztőben. Berohantam a szomszédos helyiségben fekvő bankfiókba, mondván, segítsenek.
A hölgyek vállat vontak: az ATM-et egy külső cég kezeli, így nem tehetek mást, mint hívom az automata oldalán levő központi számot, és türelemmel várok.
Ezt tettem. A telefonban közölte egy készséges női hang: a kártyám most utazásba kezd, felviszik a fővárosba, majd onnan visszairányítják kicsiny városunkba, és cirka 15 munkanapon belül meg is érkezik. A bankfióknak persze "nincsen kapacitása" arra, hogy engem értesítsen arról, megérkezett, úgyhogy majd érdeklődjek.
Két hete csakis készpénzzel tudok fizetni, ami egyrészt macerás, másrészt úgy érzem, sokkal többet költök. Sokkal egyszerűbb lazán odaérinteni a bankkártyát a terminálhoz, és csak a hó végén szembesülni az anyagi helyzetemmel.
Amit persze tovább ront az említett kaland: mivel időtúllépés miatt nyelte el a kártyát az elmés szerkezet, gondolom, a plasztik lapocska körutazásának költségét is én fogom viselni.