Varázslatos utazásra csábítanak az egri művész festményei

Elvarázsolt sziget, különleges formák, harsány színek, mégis harmónia és nyugalom sugárzik a most látható kiállításának képeiből. Nincs művészet, amelyet másodpercek alatt be lehet fogadni, Ducsai Zoltán festményeinek is időt kell adni. Ha a látogató legalább pár percig megáll egyik képe előtt, azt veszi észre, hogy beszippantja, máris ott van, részévé válik a kristályvilágnak.

Mindig a szellemileg izgalmas festészet vonzotta – meséli –, amit a szimbolizmus, szürrealizmus irányába mutató munkássága meg is erősít. Nem a valóság látványát akarja ábrázolni, ezért sokkal szabadabban használja a színeket, s a műveiben megjelenő formáknak csak a saját képzelete szab határt. De nem nehezen ­értelmezhető művekre gondoljon a kedves olvasó! A festmények egy kicsit visszarepítik a nézőt a gyerekkorába, megnyitva előtte egy olyan harmonikus világot, amibe mindenki szeretne egy kicsit beletekinteni.

Hosszú és kacskaringós út volt – mondja –, míg a húsz évvel ezelőtti montázsszerű kompozícióktól idáig érkezett, de már évek óta rabja a kristályszigetek világának. Igazán nem lehet azzal vádolni, hogy színtelen a fantáziája, hiszen harsog minden az árnyalatoktól, de ezek nem öncélúak, nem zavaróak, hanem barátságosan vezetik a néző tekintetét, hogy még több részletet felfedezzen ebből a fantáziavilágból. Helioland a fény világa, amit kristályfák és egyéb kristály létformák népesítenek be, organikus alakzatokkal, egymásba átfolyó növényekkel és épületekkel. Ahogy ő fogalmaz: „Álmai világa az örök nyárban, ahol igen, szívesen élnék… Jobb híján nevezhetjük mesevilágnak...”

Tárlatának egyik érdekessége a 3D festmények sora. A festményekről visszaköszönő alakzatok némelyike térbeli ábrázolásban is megjelenik, még jobban beszippantva a nézőket. Amit csak sejtetnek a festmények, itt körbejárhatóvá válnak. Miért nevezi őket 3D festményeknek, s nem szobroknak? Elkészítésük célja – mint meséli – az, hogy kipróbálja, miként tudja három dimenzióban összerakni a megfestett különleges formákat. Mivel nincs eredetijük, így nem nevezhetőek maketteknek, ezek olyan térbeli alkotások, amiken azokat a formákat teszteli, melyek megjelennek a festővásznakon. Helioland témáját addig folytatja majd, míg lesznek újabb formai ötletei, márpedig úgy tűnik, még van jócskán a tarsolyában.

Különleges művészi világa, alkotásai külföldre is eljutottak. Tagja az Ernst Fuchs tanítványai által tíz éve létrehozott, nemzetközi tagsággal bíró Visionary Art Gallerynek. Jelenleg is szerepel festménye a Portugáliában zajló International Surrealism Now kiállításon. Az internetes közösség azért fontos számára, mert itt találkozott hozzá hasonlóan sajátos, nehezen definiálható alkotásokat létrehozó emberekkel. Mint mondja: „Ebben a közösségben a különcség a normális.”

Kollégiumi tanárként szakkörök keretében előadásokat tart. „Nincs megkötve a kezem” – mondja –, így a művészet érdekes oldalát tudja bemutatni. Előadásain kortárs és klasszikus szürrealizmussal, street arttal, aszfaltfestészettel, fotórealizmussal és hasonló, népszerű mai dolgokkal találkozhat a hallgató. Saját munkáiban már kialakultak egyedi módszerei, legyen szó akár festészetről vagy rézkarcokról. Terveiről beszélve utóbbiak esetében mesél újabb ötletekről, melyek mostanság foglalkoztatják a háromdimenziós festmények mellett.

Miskolci születésű, de az egri Tanárképző Főiskolán, matematika–rajz szakon végzett 1988-ban. Azonnal állást kínáltak neki, maradt a megyeszékhelyen, s ma is kollégiumi tanárként dolgozik. Mára egrivé vált, intenzíven részt vesz a lokális művészi közösségben. „Ez egy élhető város” – mondja – „csak szűkös a művészetek tere”. Érzékeny művészként – képletesen szólva – több színt és kevesebb durrogást, tűzijátékot szeretne a városban.