Néhány napon át ismét a zenétől lüktet majd Eger

– Közeleg a júniusi dátum, amikor elstartol az ez évi verseny. Mára bizton lehet állítani, hogy fontos színfoltjává vált Eger nyári látképének, színesítve az utcaképet, kultúrát ­közvetítve a helyi lakosok, s az ide látogatók számára. Érdemes hát egy kicsit mélyebben is belelátni ennek az eseménynek a kulisszái mögé. Ugorjunk vissza az időben a kezdetekhez, sőt az elé! Honnan jött az ötlet, szerepet játszott benne más hazai vagy külföldi kezdeményezés?

– Az alapötlet valójában nem az enyém, hanem Harmati Péter egri vállalkozóé volt. Találkozóinkon újra és újra felmerült, hogy kellene Egerben egy egész városra kiterjedő hangulatos utcazenei fesztivál. Két évig gyakorlatilag nem történt semmi, csak beszélgettünk róla, tervezgettük. Akkor kapott a dolog lendületet, amikor Rázsi Botond alpolgármester úr segítségével sikerült önkormányzati támogatást nyerni a projektnek, azzal a feltétellel, hogy a belvárosi vállalkozók is beszállnak a finanszírozásba. Végül Hajdú György és Szabó József segítségével sikerült megnyernünk az ügynek a belvárosi kereskedőket és vendéglátósokat, Micski Mariann szállodaigazgató közreműködésének köszönhetően később csatlakozott a Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara is.

– Az első alkalom mára már történelem. Mikor is volt ez?

– Először 2015-ben szerveztük meg a rendezvényt. Emlékszem, március utolsó hetében kaptam a hírt telefonon, hogy az egri önkormányzat pénzügyi támogatást ad a programnak, viszont akkor júniusban meg kell csinálnunk. Nem volt semmink. A nulláról kellett felépíteni két hónap alatt az egész projektet, hogy teljesíthessük a vállalást. Se zenekari kapcsolatok, se egy stáb, amely az előkészítést végezze, és még a belvárosi vállalkozók sem tudtak semmit a dologról. Gyilkos tempó következett az azt követő nyolc hétben, alig aludtam. Mire elkezdődött az esemény, már hallucináltam a kialvatlanságtól, de élveztem, mert úgy éreztem, valami egészen új dolgot alkothatok. Gyakorlatilag ez tartott ébren, és a félelem, hogy anyagilag óriásit bukunk.

– Egy személyben vagy a fesztivál szervezője, vagy egy csapat áll a háttérben?

– A szervezést illetően első alkalommal ez egy „one man show” volt, bár a lebonyolításhoz már akkor is diák önkéntesek segítségét vettem igénybe. Akkor ismerkedtem meg a még 15 éves Mile Annával – akit mindenki csak Sütiként ismer –, aki azóta is mellettem tevékenykedik, s évről évre egyre több feladatot bízhatok rá. Ma már egy stáb dolgozik a rendezvényen, van aki a marketingért, más az együttműködési szerződésekért, s van aki a zenészek és önkéntesek toborzásáért felelős. A lebonyolítást viszont a mai napig diákokkal közösen csináljuk! Hihetetlenül motiváltak, óriási a tenni akarásuk. Minden évben nagyon jó csapat alakul ki egy állandó öt-hat személyes kemény mag körül.

– Ejtsünk pár szót az első alkalomról, hiszen a legtöbbször itt dől el, hogy lesz-e folytatás, vagy sem?

– Nem túlzás azt mondani, hogy rögtön az első évben várakozáson felüli sikert aratott a rendezvény. Persze, erről semmit nem tudtam az első két napon. Annyi háttérmunkám volt a központi irodámban, hogy szó szerint 48 órán át a számítógép előtt ültem és onnan irányítottam a stábot. Szombat este tudtam kimenni először az utcára és akkor láttam élőben mindazt, ami addig nekem költségvetési táblázatok, zenekari beosztások és szabályzatok formájában jelent meg a monitoron. Az egriek táncoltak az utcákon és a Dobó téren, a zenészek pedig élvezték, hogy lelkes közönségük van. Önálló életre kelt a dolog. Emlékszem, hogy leültem a sarki patikával szembeni kőpadkára és csak néztem a körülöttem lévő embereket.

– Gondolom, vannak vissza­térő előadók, és sikerek is születtek.

– Maga a rendezvény a zenészek körében nagyon népszerű. Szeretnek visszatérni hozzánk, mert egyrészt Eger nagyon hangulatos város, másrészt odafigyelünk rá, hogy jól érezzék magukat az itt-tartózkodásuk alatt. Több mint háromszáz formáció fordult már meg az elmúlt négy év alatt Egerben, és kialakult egy törzsgárda is. Ott van például a korábbi győztes, a gyöngyösi PURGA, amely ki nem hagyna egy évet sem. Vagy az Acoustic Planet, amely a legutóbbi Eurovíziós Dalfesztivál magyar döntőjében a második helyezést ért el. Tudom, hogy a korábbi évben nálunk nyert első helyezés is hozzájárult valamelyest a karrierjükhöz. Minden évben akad az indulók között egy rezesbanda, a Band of StreetS, a Kelet Brass Band, a Sun City Brass, amelyeket az egriek végig követnek a fellépéseiken. Ezenkívül persze, számos olyan zenekart tudnék még mondani, amelyet azóta a tv-s tehetségkutatókban is láthattunk és ott is jó eredményeket értek el.

– A zene világa varázslatos dolog, biztos vannak jópofa történetek is a tarsolyban.

– Amióta szervezem ezt a rendezvényt, valamelyest közismertté váltam Egerben, és úgy általában az amatőr zenekarok körében. Volt, hogy más városokban utcazenei eseményeken járva felismertek és két dal között bemutattak az ottani közönségnek. Egyik ilyen alkalommal, miután bemondták a nevem a mikrofonba és megtapsoltattak mint a „legjobb utcazene-fesztivál” szervezőjét, elővettem a pénztárcámat és látványosan százezer forintot dobtam a gitártokjukba. El lehet képzelni, hogyan könyvelte el a szituációt a közönség. Mintha csak a dicséret miatt fizettem volna nekik ekkora összeget. Persze, most elárulom azt, amit ott és akkor csak a banda és én tudtam, hogy egy tartozásomat rendeztem. A zenekar korábbi nyereményét fizettem ki ilyen polgárpukkasztó módon, de egyszerűen nem tudtam kihagyni ezt a ziccert.

– A verseny szavazati rendszere mintha átjárót képezne a virtuális világból a valós életbe. Hogyan is működik ez?

– Az Utcazenészek Versenyének Egerben van egy sajátossága, ez pedig maga a szavazati rendszer, a like érme. Ezt én fejlesztettem ki, kifejezetten olyan célból, hogy ennek a könnyűzenei kulturális eseménynek konkrét és mérhető anyagi hozadéka legyen azon vállalkozások számára, amelyek csatlakoznak a programhoz. Ez olyan jól működik, hogy a most induló utcazenei fesztiválok minket tekintenek mintának. Van, aki megkeres és tanácsot kér, van, aki pedig egyszerűen koppint minket. Többször kérdezték tőlem, miért nem lépek az ügyben, de én azt gondolom, hogy az a legnagyobb dicséret, ha az embert utánozni próbálják. A titok pedig, hogy mitől működik a dolog, úgysincs leírva sehol.

– Ennyi év után mik a fejlődés lehetőségei?

– Alapvetően az Utcazenészek Versenye Egerben eseményt turisztikai attrakciónak terveztük meg, és azt gondolom, be is töltötte a küldetését. Ma már mérhető az emiatti szobafoglalások száma, a kezdetektől fogva érezhető a belvárosi éttermek forgalomnövekedése. De a lényeg az, hogy mind a zenészek, mind az idelátogatók jó hírét viszik, s a városnak is. Hiszem, hogy ezzel a rendezvénnyel mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy Eger turisztika számai ilyen lendületesen alakulnak. Ami a fejlődési lehetőségeket illeti, két kitörési pontot látok magunk előtt. A rendezvény szakmai presztízsét szeretném növelni, melyben Karácsony János – James, az LGT legendás gitárosa fontos szövetségesem. Dolgozom azon is, hogy nemzetközi eseménnyé fejlesszük az utcazenészek versenyét.