2019.08.27. 07:00
Igazi közönségsiker lett a Gyöngyösi Játékszín darabja
Az első alkalommal megrendezett Nyári Főtéri Esték programsorozat kiváló lehetőséget adott arra, hogy az idén 65 éves Gyöngyösi Játékszín méltóképpen megünnepelje jubileumát. A társulat három estén át is szórakoztatta a közönséget.
Lónyai Linda, Bognár Diána és Varga Alexandra a Katyi című darabban Fotó: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap
Fotó: Czimer Tamas
A nyitányként szolgáló operett-musical est kicsit hosszúra sikeredett, de a lelkes közönség ezt egyáltalán nem bánta, hiszen az felcsendülő ismerős dallamok jólestek a léleknek a kellemes augusztusi estén. A Gyöngyös Fő terén lévő szabadtéri színpadon egy virtuális világ körüli utazásra invitálta az érdeklődőket a Gyöngyösi Játékszín.
Gyurosovits-Petheő Csilla, a társulat vezetője elmondta: az amatőr közösség profiljába jól illeszkednek a bemutatott közönségszórakoztató operett- és musicalrészletek.
– Szeretjük a repertoárunkban szereplő dalokat, és kifejezettem szerencsés helyzetben vagyunk most. Bátran ki merem jelenteni, hogy a húsz évvel ezelőtti évekhez képest sokkal jobb hangi adottságokkal rendelkező előadóink vannak. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a jó darabválasztás, hanem az előadók tehetsége is hozzájárult a sikerhez. A Katyi című kétfelvonásos zenés darabunk immár két éve töretlen sikert arat minden egyes bemutatón – tette hozzá a társulat vezetője.
Ő az, aki elsőként írt színdarabot és vitte színre az 1940-es évek elején bemutatott, a színpadi változattal azonos című nagy sikerű film alapján Varga Kató történetét.
Gyurosovits-Petheő Csilla immár nyolc éve vezeti a gyöngyösi társulatot, két éve Angliából, webkamerán kíséri figyelemmel a próbákat.
– Kezdetben voltak, akik kételkedtek abban, hogy Nottinghamből is el tudom majd látni a rendezői feladatokat. Egy új társulattal valóban nehéz dolgom lenne, de a játékszíneseket már nagyon jól ismerem. Előfordult, hogy a nekem háttal álló színészt arra kértem, beszéd közben ne fintorogjon. Már a kéztartásából tudtam, milyen a mimikája játék közben. A személyes kapcsolat sokat segít abban, hogy a művészi és drámai aspektusokat irányítani tudjam – avat be a kulisszatitkokba a rendező.
Egyre többen bizalmat szavaznak neki, főleg a színészet iránt érdeklődő harmincasok, akik közül többen is csatlakoztak a Játékszínhez az utóbbi években. A társulat vezetője nem titkolja, örülne, ha a fiatalabbak is bekapcsolódnának a közösségük munkájába.
A színtársulat jelentős változáson ment keresztül a vezetőváltás óta. Egyrészt azért, mert Csilla az alapító Jankovits Jenő által képviselt vonallal ellentétben a több drámai, színészi munkát igénylő darabokat részesíti előnyben. Másrészt pedig a közönség igényeinek is szeretnének megfelelni. Ehhez pedig az kell, hogy amatőrségük csupán a nevükben, és ne a játékukban mutatkozzon meg. Mintegy húsz állandó taggal dolgoznak, s számíthatnak az örökös tagként számon tartott egykori játékszínesekre is, akik vendégszereplőként fellépnek egy-egy előadáson. A jubileum alkalmából pedig egy estényi bemutató erejéig egymásra talált a nagyrédei Virtus Kamara Táncegyüttes és a Játékszín is.
A 65. évfordulót ünneplő egész hétvégés előadás-sorozatra természetesen a Katyi szabadtéri színpadi előadása tette fel a koronát. A darabot több száz néző előtt mutatták be.
Két év múlva új darabbal lepnek meg
„Zöld a kukorica, Katyi…” ez a sláger már ismerősen cseng a Gyöngyös környéki településeken, hiszen a Játékszín a nyár folyamán már több falu művelődési házában is bemutatta a Katyi című darabot, Tóth Miklós Kutyaszorító című bohózatával együtt. Gyurosovits-Petheő Csillától megtudtuk, a következő év ismét az alkotásé lesz. Majd várhatóan két év múlva állnak újabb darabbal a közönség elé. Addig a munka oroszlánrésze a rendezőre vár, aki ismét arra vállalkozik, hogy egy film forgatókönyve alapján olyan új zenés művet vigyen színpadra saját feldolgozásban, amire eddig még senki nem szánta el magát. A közönség legközelebb a tervek szerint novemberben találkozhat ismét Gyöngyösön a Játékszínnel. A csoport ekkor egy gálaműsor keretén belül emlékezik az elmúlt évtizedekre, ízelítőt adva eddigi munkájukból.