Hivatásosokat nevelt és sokakat helyi hírnévhez juttatott a legendás egri társulat

Emlékezetes előadásuk például A padlás, az Imádok férjhez menni, a Keresztmetszet a Popfesztiválból. Sokakat helyi hírnévhez juttatott a Charley nénje, a Hotel Menthol, de a kabarék és a komolyabb prózai darabok is. A két évtizedet az egykori „adáshibásokkal” elevenítettük fel.

– Huszonéves lehettem, amikor indult a csoport – mondja Tóth Krisztián, aki ma a ZF dolgozója. – Megszólalni sem nagyon tudtam, énekelni is kicsit. Imádtam a próbákat, amikor gyakoroltuk a beszédtechnikát, a helyzetgyakorlatokat. A mai napig eszembe ötlenek az instrukciók, amelyek a színpadon bármikor megállják a helyüket. Kezdtünk vásári komédiákkal, aztán jött egy dráma, Nyissatok ajtót emberek címmel. Adácson egyszer nagyon jól sikerült az előadás, és ahogy jöttem le a színpadról, már vártak a nénik bácsik, s megöleltek. Az egyikük azt mondta: magából még lesz valaki! Ezt soha nem fogom elfelejteni. Minden darabnál azt gondoltam, ez a csúcs, de mindig volt feljebb – emlékszik vissza.

Somody Ildikó, aki ma televíziós szerkesztő, műsorvezető, s elvégezte a Színművészetit, így beszél a kezdetekről: – Az első hely, ahol színpadon lehettem közösségben. Színésznő akartam lenni, s kipróbálhattam, hogyan készül az előadás. Voltak helyzetgyakorlatok, ami rávezetett erre. Kiss Zoltán zenei képzése pótolhatatlan! Sanzonokat tanultunk, s ő mint kísérő, profinak mutatkozott. Sikerélményhez juttatott minket. Meglepődtem, amikor előadtam egy dalt, és sikert arattam!

A legnagyobb élményem az első bemutatónkon ért. A második szereposztásban főszerepet játszottam Tóth Krisztiánnal. Jó volt a csapat, változatos helyekről és közegből jöttünk. A Padlás rajongójaként Balogh Andrást láthattam a színházban mint rádióst. „Fényév távolságra” volt tőlünk! Egy igazi színművész, aki „leszállt „közénk. Kiváló tanár és szerethető ember. Sokat jelentett, hogy Nádasy Erika és Szegvári Menyhért is besegített. Egy-kettőre irányt adtak az előadásnak. Tanultunk tőlük és egymástól. Úgy emlékszem, én vetettem fel, hogy legyünk Adáshiba. Arra gondoltunk, minket nézzenek televízió helyett! – mondja.

Sztanyiszláv László, a Gárdonyi Színház több produkciójának csoportos szereplője.

– Az Egri Színműhely megszűnése után két évre találkoztam Balogh Andrissal. Mondta, csapatot verbuvál a művelődési házba. Eljött az első próba ideje, voltunk vagy öten-hatan, de nekem megint volt színházi családom. Mindenki fiatalabb volt nálam és mindenki kezdő. Ám mind szerethető ember, gyerek! Aztán nekifogtunk komolyabban próbálni egy esztrádestre. Sokat dolgoztam Nádasy Erikával, a lányával, Tardy Annával a Liliomban próbáltunk. Kemény volt, nagyon nehezen találtam a szerepet. Néha benézett Szegvári Menyhért, és két perc alatt rendbe rakott mindent. Így lettem alapító tag. Aztán jött a nagy bumm! Egy zenés darabból kiesett a főszereplő, és beugrott helyette Pócsik Attila. Imádtam vele dolgozni. Kialakult a társulat, az Adáshiba legjobb csapata. Pócsik, az ösztönös zseni Blikhard Józsi, Tóth Krisztián, Gacsály Ildikó és a minden marhaságra kapható Siska Roland, Árvai Kata. Jöttek a sikerek: A padlás, a Jampiálom! A legszebb szerepem mégis az volt, amikor rám bízták a fiatalokat – véli.

– Adáshiba. Mit takar ez a szó? Egy családot, nevetéseket, könnyeket, a játék örömét, szerelmeket, lehetőséget – sorolja Csathóné Fónagy Jázmin színész. – Ők lettek a második családom. Miattuk szerettem bele menthetetlenül a színház csodavilágába. Emlékszem, az első próbán elmondtam egy verset, s Balogh Andris megkért, énekeljek. Akkor tettem ezt először ismeretlenek előtt, s féltem. Kérte, hogy gyakoroljak sokat, s később már velük léptem fel zenés darabban. E csapat ösztönzött a tanulásra, a fejlődésre, arra, hogy megismerjem a gyengeségeimet, erősségeimet. Hatalmas ajándék, ha egy fiatal megtalálja azt a közeget, ahol törekedhet rá, hogy egyre jobb legyen. Sok fantasztikus ember mellett így ismerhettem meg a férjemet.

Szerencsés vagyok, hogy rátaláltam az Adáshibára, s hálás vagyok minden örömért, sírásért és éjszakákon át tartó beszélgetésért – magyarázza.

Lelkesedés és rengeteg siker

A Megyei Művelődési Központ Adáshiba színjátszó csoportja 1999-ben alakult, tanfolyamként, színjátszó stúdióként. A képzés olyan sikeres volt, hogy még két évtizedig futotta a lendületből. Utolsó közös megnyilvánulásuk az EKMK Kultúrházak Éjjel Nappal programjában tavaly volt. Néhány újrakezdési kísérlet után maga a művészeti vezető is azt mondta: Itt fejezzük be.

Balogh András, az egri Gárdonyi Géza Színház Aase-díjas színművészének amatőr társulata több rangos elismerést kapott, dicsekedhettek az Adácsi Falusi Színjátszók Országos Fesztiváljának nívódíjaival is. A Fehér István rendezte Gárdonyi-mű, A bor pedig az író születésének 150. emlékévében országos díjat érdemelt. Az egri s a gyöngyösi közönség is szívébe zárta a játszókat.