Szebbnél szebb szőttesek várták az érdeklődőket Hevesen

Az országos szőttespályázatok történetének kezdete ötvennégy esztendőre, egészen 1966-ig nyúlik vissza, Heves városa pedig immár tizedik alkalommal adott otthont a nemzetközi szőtteskonferenciának, amire az elmúlt hét végén várták az érdeklődőket. A város polgármestere a rendezvény megnyitóján úgy fogalmazott, hogy bár a koronavírus átrendezte az idei év terveit, mégis egyfajta próbatételként kell ezt felfogni.

– Ez pedig legalább olyan nagy feladat, mint ahogyan a mesterek ezt a szakmát igyekeznek továbbadni a fiataloknak – jelentette ki Sveiczer Sándor. Elmondta, bízik benne, hogy a következő években is lesz lehetőség megszervezni a találkozót.

V. Németh Zsolt beszédében arról szólt, a Hungarikum Bizottságnak, a Hungarikum Főosztálynak, s neki is szívügye egy terület: az új program, amit FolkTrendnek neveztek el.

– Nem csupán az a feladatunk, hogy előássuk régről az értékeket, sokkal inkább az, hogy az élő hagyomány alkotóit bátorítsuk – magyarázta az Agrárminisztérium kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős nemzeti biztosa. Véleménye szerint a szőttes az, amely a technológiája révén – mértani formákhoz való közelítése miatt is – befogadhatóvá teszi a népművészetet. S bár a modern korral a mesterség háttérbe szorult, ám az értéke igencsak megnőtt.

A város és a térség országgyűlési képviselője arról szólt, nagy tisztelet illeti meg a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetet, ezen belül is különösképpen Báder Miklósnét, aki vezényli és szívügyének tekinti ezt az eseményt. Szabó Zsolt hangsúlyozta még, milyen fontos, hogy átadjuk a tudást a fiataloknak, s legyen következő nemzedék, amely továbbviszi a hagyományt: legyen élő a népművészet.

Dóra Fruzsina beszéde bevezetőjében felidézte, hogy amikor a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyében összeültek a munkatársaikkal, azt a kérdést fogalmazták meg: mitől tud időtálló lenni egy program? Mitől tud ötvennégy éve aktuális és korszerű maradni egy szőttespályázat?

– A hagyománynak és a népművészetnek is egyaránt jellemzője, hogy bár nagyon lassan, de változott az idők során, meg tudott újulni és mindig aktuális tudott maradni – emelte ki a műhely tárlatvezető-helyettese. – Ez igaz erre a pályázatra és az alkotókra is, hiszen nemcsak másoljuk és őrizzük a hagyományt, hanem éljük: alkotjuk, újraalkotjuk és használhatóvá tesszük azt.

Landgráf Katalin szövöttanyag-tervező, textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja szavai szerint a konferenciát és az azt követő kiadványt is a teljes szakma nagy izgalommal várja, hiszen olyan fontos témákat járnak körül a tagok, amik az adott időszakban a legjobban foglalkoztatják a mesterséget.

– Előkerülnek a szövőszékek a padlásokról, sőt, újak is készülnek. Szerencsére sok fiatalt is elvarázsol ez a gyönyörű mesterség – közölte. Ismertette, hogy a pályázók között is szép számmal akadtak fiatalok.

Pályázni olyan esztétikailag, formailag és funkcionális szempontból is kimagasló színvonalú alkotásokkal lehetett, amelyek a kárpát-medencei népi hagyományt tekintik forrásnak. Nevezni lehetett lakástextíliákkal, közösségi terekbe készülő textíliákkal, öltözetekkel és kiegészítőkkel, illetve mindezek szövött anyagaival.

Negyven alkotótól összesen 112 pályázat érkezett. Az eseményen négy kategória jelöltjeiről döntött a zsűri, s különdíjakat is kiosztottak. Gyapjúkategóriában a hagyományos minta újszerű, harmonikus színezéséért Ihászné Pálfi Katalin Ilona munkáját választották a legjobbnak. Szövött vászon kategóriában első helyezést ért el a len és a kender együttes alkalmazásával magas szinten kivitelezett tárgyegyütteséért Pataki Miklósné, a Népművészet Mestere és Vermes Lajosné népi iparművész. Viseletkategóriában a szövött gyermekruhák számos variációjáért Bodóné Ungvári Éva lett az első. A FolkTrend díjat pedig Arany Virág kapta a szőttes kézműveshagyományok újszerű megközelítéséért párnavariációival.