Az élet folyamatos tanulás – vallja a tiszanánai könyvtár vezetője

– Milyen szálak fűzik Tiszanánához?

– Itt születtem, itt töltöttem a csodálatos gyerekkoromat is. Ezért nagyon hálás vagyok a nagyszüleimnek és a szüleimnek. Nekem ez a falu a világ közepe, nagyon ragaszkodom hozzá. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy máshol éljek. Azt gondolom, ha mindenki a saját helyén megteszi azt, ami az ő küldetése, amire született, akkor kerek és egész lesz a világ.

– Mi vonzotta a könyvek világához, s hogy könyvtárban dolgozzon?

– Kerek évforduló lesz az idei, hiszen immár harminc éve, hogy a közművelődés területén dolgozom. Tulajdonképpen teljesen véletlenül csöppentem ebbe a világba. Nem sokkal érettségi után voltam, mikor megkérdezték tőlem, dolgoznék-e a könyvtárban. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy könyvtáros legyek, nem is akartam az lenni előtte. Óvónő szerettem volna lenni, de az énekhangom nem volt megfelelő hozzá.

Ez volt talán az első nagyobb pofon az élettől, amit akkor nagyon nehezen éltem meg.

Most már tudom, hogy ennek is oka volt. Elvállaltam a könyvtárosi munkát, s elvégeztem egy szakirányú középfokú képzést. Nem sokkal ezután, 1993-ban, megszületett a kislányom. Amíg otthon voltam vele, elvégeztem a művelődésszervező–népművelő szakot, később szociális munkás képesítést is szereztem. Jelenleg az Eszterházy Károly Egyetemen, kulturális örökség tanulmányok szakon mesterképzésen veszek részt. Az élet folyamatos tanulás, én ezt vallom.

– Úgy érzi, megtalálta az útját?

– Az évek alatt rájöttem, hogy ez tökéletesen az én utam, az én világom. A közművelődés a hobbim és a munkám is egyben, emiatt nagyon szerencsésnek tartom magam. Boldogan jövök be a munkahelyemre, ez a második otthonom. Azt vallom, ha napi minimum nyolc órát itt tölt az ember, érezze jól magát. Kellenek a dekorációk, az illatok, a kényelem. Mindenki, amikor megérkezik ide a könyvtárba, érzi, mennyire otthonos.

– Mit gondol, hogyan változott meg az emberek olvasási kedve az elmúlt évtizedekben? Küldetésének érezte, hogy a könyveket becsempéssze az emberek mindennapjaiba?

– Harminc évvel ezelőtt teljesen más könyvtárosi munka zajlott, mint most. Nem azt vásároltuk, amit szerettünk volna. Akkoriban az olvasók csak bejöttek és vitték a könyveket. Sötétnek tűnt és nagyon csendes volt a hely. Később, vezetőként úgy éreztem, változásokra van szükség. Szerettem volna, hogy az emberek azt érezzék, jó itt lenni. Persze, az internet megjelenése némileg háttérbe szorította a könyveket. Úgy gondolom azonban, van mód arra, hogy a gyerekekkel is megszerettessük az olvasást. Az én könyvtáram program keretében a gyerekekkel mesekönyvet készítünk, megírjuk, illusztráljuk – ezeket még számítógépen –, de aztán kézzel fogható mesekönyv lesz belőle. Szeretem beépíteni a jó gyakorlatokat, ilyen volt a Sepsiszentgyörgyön látott babakelengye program is: ma már minden újszülöttnek könyvcsomagot ajándékozunk.

– Munkája mellett sok egyéb tevékenységgel is foglalkozik: vezeti a könyvtárat, önkormányzati képviselő, s nemrég egy országos szervezet alelnöke is lett. Nem érzi olykor megterhelőnek mindezeket?

– Vannak olyan feladatok, melyek megtaláltak. Az Életet az Éveknek Országos Szövetség alelnöke, illetve Heves megyei megbízott elnök is lettem. A korábbi elnöknek ígéretet tettem, hogy folytatom a munkáját. Erre nem mondhattam nemet, de nem is volt kérdés, hogy ezt vinnem kell tovább. Országos szinten négy megye tartozik hozzám, ezekben igyekszem segíteni az időseket, ahogy csak tudom. Helyben is működik egy Örökzöld Közösségem. Kicsit örültem is annak, hogy a pandémia miatt vissza kellett venni a tempóból, de nem tudnám elviselni a tétlenkedést. Az emberekért szeretek dolgozni. Képviselőként pontosan látom a családokat, kinek, mire van szüksége. Ha kérés merül fel, azonnal segítek.

– Jut idő mindemellett a családra, szabadidős tevékenységre is?

– Arra mindig nagy hangsúlyt fektettem, hogy jusson idő a családi életre. A férjem kezdetben nehezen viselte a sok rendezvényt, de látta, hogy ez az én világom, mindenben támogat. A gyerekeimre nagyon büszke vagyok, a fiam és a lányom is nagyon tehetséges a munkájában. Most már van két unokám is, akikkel szerencsére sok időt tudunk együtt tölteni. Ez megannyi örömet ad. Nagyszülőnek lenni az egyik legjobb dolog a világon. A pandémia most arra is ráébresztett, hogy nem lehet úgy csinálni mindent, mint azelőtt. Kell idő a töltekezésre.

Esküvői dekorációkat is készít

Lázár Tünde 1972. március 30-án született Tiszanánán. 1990-től dolgozik a helyi Fekete István Könyvtárban, 2001 óta áll vezetése alatt az intézmény. Tagja a helyhatóság kulturális és szociális bizottságnak is. Munkája, tanulmányai mellett esküvői dekorálással is foglalkozik. Tagja a Vöröskereszt helyi szervezetének, véradásokat is szervez. Két gyermeke és két unokája van.