A szeretetelvű oktatás a lényeg – vallja a tízéves Egri Érseki Fiúkórus vezetője

– Mikor született meg az ötlet, hogy fiúkórust alapítson?

– Ó, már nagyon régen. Még főiskolás koromban, egy bécsi kirándulás alkalmával hallottam a Wiener Sängerknabent énekelni, és ez az élmény nagyon mélyen hatott rám. Annyira magával ragadott, hogy a következő hét évben a tanulmányaim és a munkám mellett sokszor tervezgettem, dédelgettem azt az álmomat, hogy létrehozzak egy fiúkórust. Majd 2011 júliusában Bárdos Krisztián, az akkori érseki titkár segítségével dr. Ternyák Csaba érsek úr elé állhattam a terveimmel, és augusztusban meg is kaptam az alapító okiratot. Az érsek úr nagyon alaposan kikérdezett, szó esett többek között a tervezett repertoárról, a tagok toborzásáról, a próbák menetrendjéről, a távolabbi célokról. Végül nagy örömmel töltött el, hogy támogatott.

Az indulás szerencsére zökkenőmentesen zajlott.

Hat és tizenkét év közti gyerekeknek hirdettük meg a felvételt, az első meghallgatásra heten jöttek el. Hegyesi Hudik Margit és Nagy Zoltán segítette a munkámat az akkori főiskola tanszékéről. Ketten jelentkeztek még a pótfelvételire, és mivel mindenki nagyon szépen énekelt, kilenc gyerekkel kezdtük el a működésünket. Októberben volt az első próbánk.

– Miért épp fiúkban gondolkodott?

– Nem szerettem volna még egy magyar gyermekkórust a sok működő között. Az is vonzott, hogy más az akusztikája is a fiúkórusnak, másképp szól rezonanciában, olyan éteri, angyali énekhangot hallhatunk, amely nagyon magával ragadó.

– Mennyire egyedülálló ez a csapat?

– Fiúkórusból van több is Magyarországon, például Nyíregyházán vagy Kecskeméten, de érsekséghez tartozó rajtunk kívül egy sem.

– Ez a korosztály hogyan viszonyul ehhez a komolyabb zenei világhoz?

– Lehet, hogy hihetetlen, de ezek a gyerekek, akik ugyanúgy élik a korosztályuknak megfelelő életüket, teljesen természetesnek veszik azt, hogy olyan zeneirodalmi értékeket kapnak, olyan műveket ismerhetnek meg, melyek a mindennapjaikban nincsenek jelen. Az, hogy Mozartot, Bachot vagy Kodályt énekelnek, teljesen természetesnek veszik. Számomra az is meglepő volt, hogy a gregorián énekeket is nagyon könnyen el tudják sajátítani, sőt, azok tűnnek a legkönnyebbnek. Talán a kortárs, illetve az angolszász kóruskultúrából származó művek kicsit nehezebbek számukra, időigényesebb a felkészülés. Ebben például sokat segített Magda Dávid zeneszerző, aki olyan kórusművet írt a gyerekek számára, amely már bevezette őket ebbe a műfajba, fejlesztve a hallásukat. A populárisabb műveket nem szeretném beemelni a repertoárba, ebben érsek úrral is egyetértünk. Egy évadban egyébként öt saját koncertünk van, a többi fellépésünk felkérés után valósul meg.

– Nehéz lehet megélni, hogy cserélődnek a tagok…

– Három olyan fiú van, aki a kezdetektől velünk énekel, van, aki már egyetemistaként tér vissza hozzánk. Örömteli látni azt, hogy nem akarnak elszakadni a közösségtől. Ez egy pedagógus számára fantasztikus érzés. Nagyon szoros a kötelék közöttünk. Soha nem a tekintélyelvű, hanem mindig a szeretetelvű oktatásra törekedtem. Ez a szeretet teljesen áthatja a közös munkát. Kölcsönös tisztelettel fordulunk egymás felé, sokan barátok is a kórustagok közül. Az igaz, hogy változnak a tagok, de mégsem olyan mértékben, mint például egy iskolai énekkarban, hiszen sokan középiskolás korukig velünk maradnak. Pedagógusként jóleső érzés, hogy már nem nekem kell toborozni a tagokat, hanem megkeresnek a szülők, hadd énekeljen velünk a gyerekük.

– Kik segítik a munkáját?

– Szakmai tanácsadónk és szólistánk, Hegyesi Hudik Margit a kezdetektől velünk van. Ő volt az is, aki sokat tett azért, hogy a közösség megmaradjon arra a három-három hónapra, amit a gyermekeim születése után otthon töltöttem. Sokat köszönhetek szakmailag, emberileg Réz Lórántnak is, aki hét éven keresztül dolgozott velünk. Az ő munkája, segítsége rengeteget jelentett, ő álmodta meg például a Nemzetközi Fiúkórus- és Orgonafesztiváljainkat is. Őt váltotta Bajzáth Linda zongoraművész, mellette még Hibay Éva fuvolaművésszel dolgozunk együtt.

– Mely koncertek adták a legnagyobb élményt?

– Egyértelműen a sanghaji meghívásunk, ahol a magyar kultúra napján énekelhettünk, ezen kívül az angliai Southwell Minster fiúkórus itteni vendégszereplése is emlékezetes alkalom volt. Felemelő érzés koncertezni a környező kistelepüléseken is. A legnagyobb élmény viszont egyértelműen a mostani jubileumi koncertünk, ahol huszonhárom taggal énekeltünk. Egyszerűen káprázatos volt, de nemcsak nekem, hanem a gyerekeknek is.

Névjegy

Szekszárdon született, Budapesten nevelkedett. Az általános iskolát a Magyar Rádió Gyermekkórusában végezte Thész Gabriella, Reményi János és Igó Lenke vezetése alatt. Hét évig hegedülni tanult a kórus zeneiskolájában Kadlott Lídiánál. Az Erkel Gimnázium opera tagozatán tanult 1997-től, Szebellédi Valéria és Gupcsó Gyöngyvér tanítványaként.

2002-ben nyert felvételt az Eszterházy Főiskola ének-zene tanár és karvezetés szakjaira Egerbe.