2022.02.10. 20:00
Alázatos munkásembernek tartja magát az egri színház kitüntetett rendezőasszisztense
Lázár Rita, a Gárdonyi Géza Színház rendezőasszisztense Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült a magyar kultúra napja alkalmából. Életében – gyermekein és unokáján kívül – a kultúra, a sport, a tudomány és az utazás játssza a legfőbb szerepet. A tegeződést régi ismeretségünk indokolja.
Lázár Ritára bármikor számíthatnak a kollégái is Forrás: Heves Megyei Hírlap
Fotó: Gal Gabor +36303330726
– Geofizikus egyetemi diplomával hogyan lesz valakiből színházi rendezőasszisztens?
– A színház iránti szerelem valójában még a gyerekkoromra vezethető vissza. Az egyik unokatestvérem nagymamája ugyanis a színházban volt jegyszedő, így gyakran jártam előadásokra, majd gyerekszereplőként is kipróbálhattam magam a színpadon. Elvarázsolt a színház... A Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban olyan jó tanáraim voltak, hogy nehéz volt eldöntenem, milyen irányban tanuljak tovább. Végül geofizikus szakra jelentkeztem, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomáztam, majd ugyanitt elvégeztem az orosz szakfordítóit is. Később, már két gyerek és a színházi munka mellett megszereztem a fizikatanári diplomámat, de azt már itt, az egri főiskolán. Az egyetem után a recski bányában dolgoztam, szinte mindennap lementem ezer méter mélyre a bányászokkal együtt egyedüli nőként, mintsem az irodában dolgozzak az íróasztal mögött. Nagyon szerettem a munkámat, de a bánya sorsa bizonytalan volt, így amikor olvastam, hogy Gali László igazgatásával lesz állandó társulata a Gárdonyi Géza Színháznak, jelentkeztem rendezőasszisztensnek, bár nem igazán tudtam, pontosan mivel jár ez a munka.
– Nehezen ment a betanulás?
– Egyáltalán nem. Szerencsém volt, mert az első nagyszínpadi munkám alatt Valló Péter rendezővel dolgozhattam együtt, aki elmagyarázta, mi is egy asszisztens feladata. Ez a munka csak gyakorlatban megtanulható szakma, melyhez nem árt, ha van az embernek egy kis pedagógusi és egy kis pszichológusi vénája, hiszen művészek a „játszótársaim”, emellett nem árt a jó kommunikációs és koncentrációs készség sem. Egy produkció létrejöttén nagyon sok ember dolgozik, én egy vagyok a sok közül, de az asszisztens az, akinek a kezében összefutnak a szálak, ő a „minden információ” birtokosa. Az előadás művészi színvonalának „karbantartása” is az én felelősségem.
– A sport szeretete még a kultúra szereteténél is hamarabb megszületett benned...
– Négyévesen tanultam meg úszni, s elmondhatom, ötéves koromtól igazolt versenyző vagyok. Heti 12 edzésünk volt, de ez sem számomra, sem a nővérem, Eszter számára nem okozott gondot. Az uszoda mellett laktunk, nekünk az uszoda volt a játszótér. Csodás gyerekkorunk volt. Nem voltam még 14 éves, amikor a felnőtt országos bajnokságon a nővérem mögött 3. helyet szereztem meg 800 méter gyorson. Az egyetemen ismerkedtem meg a nyílt vízi úszással, melyet a mai napig űzök. A két diploma megszerzése mellett versenyeztem, vízilabdáztam, és azért, hogy a külföldi nyílt vízi versenyeken részt tudjak venni, több helyen dolgoztam, például két helyen takarítottam, úszást oktattam.
– Mely eredményekre vagy a legbüszkébb?
– Az Európa-bajnoki címre. Én vagyok a sportág első női Európa-bajnoka 25 kilométeren. Óriási vihar volt a verseny idején, el is halasztották a rajtot, sokan rosszul lettek a hullámok miatt verseny közben, a fiúk(!) közül többen fel is adták a küzdelmet. Mivel nem volt edzőm, egyedül készültem fel itthon, medencében, illetve igyekeztem eljutni külföldre nyílt vízi versenyekre, ami nem volt egyszerű, hiszen akkoriban csak háromévente lehetett külföldre utazni, és ezt csak különféle engedélyekkel tudtam megvalósítani. Így jutottam ki a nyílt vízi úszás első világbajnokságára is 1991 januárjában Ausztráliába, ahol 9. helyezést értem el, de akkor már Lili lányom is velem volt – a pocakomban.
– Számos gyermeket tanítottál meg úszni. Edzőként mióta dolgozol?
– Az igazság az, hogy szinte hamarabb lett meg a segédedzői oklevelem, mint az érettségim. Tizenhét évesen kezdtem el a tanfolyamot, s 19 éves korom óta oktatok.
– Tele vagy életerővel, szinte követni is nehéz, mennyi mindent csinálsz. Az említett munkák mellett több mint tíz éve vagy igazgatója az egri Sportmúzeumnak, nemzetközi versenybíróként folyamatosan utazol a világban. Oktatsz, világversenyeket szervezel, pár éve sportdiplomataként dolgozol az európai úszószövetség nyílt vízi technikai bizottságában, elnöke vagy az Eger Városi Úszó Klub és Gyógyúszótanodának. Mit csinálsz a kevés szabadidődben?
– Nyelveket tanulok. Nagy hasznát veszem. Beszélek angolul és oroszul, megértetem magam olaszul is. Naponta egy mobilalkalmazás segítségével tanulom angol párosítással a francia, a német, a spanyol, a dán, a portugál, a holland, az ír, a török, a finn, a görög és a szuahéli nyelvet. Egyszerűen szórakoztat a nyelvtanulás. Emellett sokat járok színházba, operaelőadásra, koncertekre, kiállításokra, rengeteget olvasok. Kicsit úgy érzem magam a könyvesboltban, mint más nő a ruhaüzletben. Járok az Egri Farkas Ferenc Zeneiskolába szolfézsra és zongoraórára, mert bár gyerekkoromban tanultam hegedülni, de a zongoratanulással régi álmom vált valóra. A napi úszásedzések mellett hetente három-négy alkalommal aerobikozom. Van két kutyám, akiket naponta kétszer meg kell sétáltatnom. S ami a legfontosabb: amíg élek, versenyzek. Mindemellett igyekszem sokat lenni a családommal, a barátaimmal.
– Maximalistának, erős nőnek ismerlek.
– Muszáj annak lennem, a gyengéket eltapossák. A gyerekeimet egyedül neveltem fel, nem volt más választásom, mint erősnek lenni. A kitartást, a szívósságot és a segítőkészséget otthonról hoztam, a szüleimtől, a nagyszüleimtől kaptam a példát, amiért rendkívül hálás vagyok. A versenyeken is teljesítenem kell, szervezőként, versenybíróként sem lazíthatok, a színházban, az edzői munkámban is felelősséggel kell dolgoznom. Én egy alázatos munkásember vagyok és szeretném hinni, hogy a kollégák is tudják: bármikor számíthatnak rám. Ez a díj, amit a magyar kultúra napján kaptam, nagy megtiszteltetés számomra, mégis azt juttatja eszembe: ezután sem lazíthatok, nem hibázhatok.
Névjegy: Lázár Rita - Születés: Egerben 1962-ben született. Tanulmányok: Az ELTE geofizikus és orosz szakfordító szakán, majd pedig az egri főiskola fizikatanár szakán diplomázott. Pályafutás: Munkatárs a recski bánya, egri Gárdonyi Géza Színház, az egri Sportmúzeum igazgatója, az európai úszószövetség nyílt vízi technikai bizottságának a tagja, az Eger Városi Úszó Klub és Gyógyúszótanoda elnöke. Nagyobb sikerei: Európa-bajnok nyílt vízi úszásban, Kiváló Munkáért kitüntetés. Család: Három gyermeke és egy unokája van. Az egri kulturális és sportélet meghatározó alakja, szervezője volt a sikeres Kultúrszalonnak is. Hitvallása: „A lelkiismeretem nem hagyja, hogy ne 100 százalékon teljesítsek.”